Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Alan Dean Foster 1979-es könyve, A nyolcadik utas a halál (angolul az Alien), ma már klasszikus műnek számít a fantasztikus könyvek sorában. Kiindulópontját képezi egy sikeres könyv- és filmsorozatnak, és más alkotókat is megihletett, akik további izgalmas történeteket hoztak létre az Alienek által fenyegetett világban.

A történetben a Nostromo csillagközi vontató ismeretlen jeleket fog egy bolygó közelében, és felébreszti alvó legénységét. Leszállnak a bolygóra, és ott olyasmit találnak, amire nem számítottak. Egy idegen lényt.

A lény nagyjából olyan volt, mint valami kéz: rengeteg hosszú, csontos ujja a saját markába vájódott. A kéz csontos vázára hasonlított, csak sokkal több ujja volt. A tenyér közepéből kurta, csőszerű képződmény állt ki, s izmos farok csavarodott a csukló alá. A kéz hátoldalán csak éppen sejteni lehetett egy sokszögű alakzatot, mely leginkább egy üveges pillantású szemre emlékeztetett.

Kane, a másodtiszt talál rá a lényre. Nem tud uralkodni kíváncsiságán, és így ő válik az arctámadó áldozatává.

Szinte már nem is érezte az iszonyatot, ahogyan ide-oda tántorogva próbált megszabadulni az undorító lénytől. A hosszú, érzékeny ujjak besiklottak a nyitott sisak mögé, átfonták a fejét, a tarkóját, s a vastag farok mint valami kígyó tekerődzött át a nyaka köré. Fulladozott, amikor a szörnyű cső, mint kövér hernyó, lecsúszott a torkán; felbukott a saját lábában, s hanyatt zuhant.

Az öntudatlan Kane-t visszaviszik a hajóra, majd rövidesen elszabadul a Nostromón a Halál: “őrült vízió! kinek vére sav, izma acél, foga fém, bőre csont, farka gerinc, gyors, mint a gondolat, halálos, mint a bűn” (homoergaster).

A könyv másik főszereplője, aki szinte minden további könyvben szerepel (vagy legalábbis megemlítésre kerül), a Nostromo egyik tisztje, Ripley. Szürke szereplőként kezdi pályafutását, de a későbbiekben rá vár az idegenekkel kapcsolatos problémák megoldásának zöme.

Remekül tudott raktárt és rakományt rendezni, irattári kartotékokat osztályozni és kimutatásokat egyeztetni. Jól megépített katalógusrendszere csak az agya raktárában csúszott széjjel. Reményei és félelmei, tervei és félkész ötletei összevissza vándoroltak egyik rekeszből a másikba.

Ha Ripley tudta volna, hogy mi vár rá az elkövetkezendő részekben, akkor valószínű, hogy inkább a rakodómunkások békés életét választja…

A tempó – főleg a további részeket, pl. “A bolygó neve halál”-t ismerve – ráérős. Foster nem pörgeti fel a sebességet, az igazi akció a mű utolsó harmadában zajlik. Ettől függetlenül az írónak sikerült egy nyomasztó légkört teremtenie, amelyben egy esélytelen, majdnem fegyvertelen csapat néz szembe a tökéletes, pusztító biológiai fegyverrel.

A könyv sötét világot fest elénk. Senki ne várjon happy endet: vannak túlélők, de csak azért, hogy nyitva maradjon a folytatás lehetősége. Szerencsére az első rész sikeres lett, így vannak folytatások, amelyek minden Alien-kedvelő számára kötelező olvasmányt jelentenek.

This entry was posted in Horror, Sci-fi and tagged , , . Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?