Fantasy Books

Júliusban végre el tudtam jönni két hét szabadságra, és egyéb bokros teendőim mellett esténként arra is tudtam némi időt és energiát szánni, hogy régóta rám várakozó sci-fi és fantasy regényeket olvassak. Köztük volt Stian Skald regénye is, melynek címe: A nemszületett.

Maugis, a mágustanonc már a harmadik könyvben szerepel, az előző kettő Az elveszett aranyváros keresése és A lelkek kútja címet kapta, amelyekről szintén írtam egy-egy rövid ismertetőt.

A nemszületett szokás szerint az Underground Kiadónál jelent meg, mégpedig 2023-ban, az első kötet megjelenése után 5 évvel.

A hátoldalon található szöveg szerint a következő dolgokra számíthat az olvasó:

Maugis a világokat összekötő átjárón keresztül visszatér otthonába, ám nyughatatlan lelke továbbra sem lel békére. Az átélt kalandok nyomot hagytak benne és olyan tudás birtokába jutott, melyet nem oszthat meg senkivel, mégis súlyos árat kell fizetnie érte.

A fortélyos varázslótanonc hamarosan újra útra kel, hogy sötét titkokról rántsa le a leplet, és a rá leselkedő veszedelmek miatt arra kényszerül, hogy szövetséget kössön legádázabb ellenségével. Idővel azonban szembe kell néznie tettei következményeivel.

Maugis valóban visszatér saját világába, és igyekszik mihamarabb visszatérni varázslóképző intézményébe, a Fakótoronyba. Itt megpróbálja előadni mestereinek az első két kötetben végigélt kalandjainak történetét, ám a vaskalapos mesterek, ki tudja, hogy miért, de nem igazán hisznek neki, és inkább azt kérik számon a jobb sorsra érdemes tanoncon, hogy miért nem hajtotta végre az általuk kiadott feladatot. Ebben a szikár tényeket tekintve persze igazuk van, és nem is nagyon veszik figyelembe Maugis tiltakozását. Maugis várható jövőjébe nézve már-már kétségbeesik, de aztán kiderül, hogy a toronyból eltűnt egy másik tanuló varázsló, az általában könyvmolyként ismert Noctifer.

Ez az eltűnési eset további lökést ad a kalandoknak. Maugis önként jelentkezik a küldetésre, és Noctifer keresésére indul. Útja során további kalandokba, újabb harcokba keveredik, majd egyszer csak hirtelen… véget ér a könyv. Ez a gyors befejezést már megszoktam Stian Skaldtól, és szerintem ez azt jelenti, hogy hamarosan további, Avalantia világán játszódó kötetekre számíthatunk tőle.

Összességében, az első két kötethez hasonlóan, tetszett Stian Skald legújabb regénye, ajánlom mindenkinek, aki kedveli a kard és boszorkányság történeteket, és szereti a magyar fantasy írók műveit. Az előző részekhez képest talán visszafogottabb volt a sebesség, véleményem szerint jobban ki voltak dolgozva az egyes események, de talán még mindig jó lenne több időt és terjedelmet szánni bizonyos részek kifejtésére. Persze nem kell a Trónok harcának méreteire gondolni, de néhány plusz oldal még élvezetesebbé tenné Maugis történetét.

Stian Skald írói oldala a Facebookon:

https://www.facebook.com/StianSkald/

A könyv oldala az Underground Kiadó honlapján:

Nemrég néhány napot itthon töltöttem szabadságon, így végre volt időm egyik kedvenc témámmal, a fantasyval is foglalkozni. Így más művek olvasgatása mellett sorra került Stian Skald: A lelkek kútja című könyve is.

A Lelkek kútja egy több kötetből álló sorozat második része, az első részről, melynek címe „Az elveszett Aranyváros keresése”, régebben már írtam egy rövid ismertetőt.

A második kötet is az Underground Kiadónál jelent meg, 2020-ban. A hátoldalon olvasható szöveg szerint:

Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba.

Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának?

Az előző rész végén a történet szereplői átléptek egy mágikus kapun, melyen keresztül egy másik világba, Zengorazba jutottak. Ebben a kötetben megtudhatjuk, hogy mi található a kapun túl… Hőseink trogloditákkal, egy gyanúsan viselkedő gnómmal és nem éppen bizalomgerjesztő háziszörnyetegével, meg mindenféle egyéb szörnyekkel futnak össze, míg jó pár kellemetlen kaland után eljutnak egy földmélyi városba, ahol nem fogadják őket valami kitörő lelkesedéssel. Ha szeretnétek megtudni, hogy mi történt Maugissal és társaival, olvassátok el a könyvet, ami most sem ér véget: a 169. oldalon egy újabb mágikus kapu-jelenettel megszakad a történet, nyitva hagyva a folytatás lehetőségét.

Összegzésül: ajánlom Stian Skald második könyvét is a fantasyt kedvelő olvasóknak. Klasszikus kard és boszorkányság: pont az, ami az én személyes kedvencem. Annyit azért megjegyeznék – némi építő kritikai éllel –, hogy szerintem sok olyan jó ötlet található a könyvben, amely megért volna egy bővebb kifejtést. Igaz, így jóval nagyobb lett volna a terjedelem, de azt is szívesen elolvastam volna.

Remélem, hogy lesz még további folytatás, amelyben majd megtudhatjuk, hogy hogyan folytatódik Maugis története. Az író Facebook oldalán már mások is követelték a folytatást, és ígéretet kaptunk, hogy hamarosan jön a következő rész. Úgy legyen 🙂

Stian Skald írói oldala a Facebookon:

https://www.facebook.com/StianSkald/

A könyv oldala az Underground Kiadó honlapján:

https://undergroundbolt.hu/termek/a-lelkek-kutja/