Eric Muldoom és barátai: Hittel és vassal

A karácsonyi szünetben, az év végi őrültekháza után és még a kötelező készletleltár előtt, hosszú idő után először volt néhány napnyi szabadidőm, amelyet végre önfeledt fantasy olvasással tölthettem. Sok jó fantasy regény vár még rám a polcon, és most a választásom az Eric Muldoom (azaz Berke Szilárd) Ammerúnia nevű világában játszódó Hittel és vassal című kötetre esett.

A könyvről

A könyv már nem egy mai darab: 15 évvel ezelőtt, 2004-ben adta ki a Cherubion Kiadó. Az Ammerúnia nevet látva (a Sötételf – Vérkövekből kiindulva) én először elsősorban az elfekről szóló írásokra számítottam, de végül kiderült, hogy (bár az elfek sem maradtak ki a kötetből) az emberek állnak a középpontban:

Mit tehet egy elf varázslónő akkor, ha vak, és fellázadnak ellene az ember rabszolgák, akik a fajtája pusztulását akarják? Mire képes egy fiú, aki elveszíti a szüleit, és idővel boszorkányúrként akar leszámolni a gyilkossal, a véreskezű nomád hadúrral? Mit tehet az ember, ha a legjobb játékosnak számít skalkban, de olyan kihívóval kell kiállnia, aki ha győz, elragadja a vesztes lelkét? Egy öreg vár, amit ostromgyűrűbe zárnak. A védőknek egy órájuk van arra, hogy leleplezzék a közöttük lapuló árulót… Egy ördögfejedelem, és sarkában egy magányos démonvadász: vajon ki kerül ki győztesen a hajszából? Fekete ruhás kísértetalakok járják az erdőt. Amíg nyugtalanul bolyonganak, minden ember lélek nélkül születik a világra… Kihez fohászkodhat egy pap, ha a hívek megtagadják istenüket, és fel akarják ébreszteni új uraikat, a jég alatt alvó sárkányokat?

A kötet írói izgalmakban, kalandokban bővelkedő felfedezésre invitálják az Olvasót az Eric Muldoom által megálmodott fantáziavilágba. Ez a világ az elfeké: az emberek – a holdelfek rabigájából kitörve – csupán négyszáz éve hívták életre a Királyságot. Vajon hogyan képes elszámolni az emberi faj a múltjával? Milyen veszedelmeket rejt a függetlenség, az új világ? Mennyit ér, meddig elég az istenükbe vetett hit, és mikor jön el a vas ideje?

Összesen kilenc hosszabb-rövidebb novellát olvashatunk a kötetben, amelyek elsősorban az ammerúniai emberek viselt dolgairól szólnak. Ebben a világban az elfek nem a másutt megszokott kedves, természetkedvelő lények, hanem egy igen kellemetlen alakokból álló nép, akik a többi fajt elnyomás alatt tartják, láncnépekként kezelik őket. Ez persze – érthető okokból – nem tetszik az embereknek, és egy szép napon fellázadnak, majd számos elf agyoncsapása után Halcon Anvar vezetésével faképnél hagyják addigi uraikat, és saját hazát alapítanak. Egy ilyen, nem éppen emberbarát helyen kell boldogulniuk a történetek hőseinek, akik persze hozzák a tőlük megszokott formát, és így nem csak az elfeket utálják tiszta szívből, hanem hatalmi harcaik során egymásnak is ott tesznek keresztbe, ahol csak tudnak.

A borítóról

A könyv borítója a kedvenceim közé tartozik: még sok évvel ezelőtt, egy pesti Fantasztikus napon sikerült szert tenni egy példányára, maga az alkotó, Pozsgay Gyula adott belőle egy kinyomtatott verziót. Ez a kép azóta is ott van a szobám falára kitéve (egy X-aktás és egy másik ammerúniás kép társaságában):

A borító készítéséről itt lehet bővebben olvasni, illetve sokkal jobb minőségben megtekinteni az elkészült képet:

Így készült a Hittel és Vassal borítója

Összegzés

Összességében tetszettek a könyvben olvasható írások, kellemes kikapcsolódást jelentettek az ünnepek alatt. Ajánlom mindenkinek a kötetet, aki szereti a jó fantasyt, és érdeklődik az Ammerúnia műhely alkotói által létrehozott és megformált világ iránt.

Posted in Egyéb | Tagged , | Leave a comment

Stian Skald: Az elveszett Aranyváros keresése

Hosszabb ideje várt már rám a polcon Stian Skald Avalantia fantasy világában játszódó könyve az elveszett Aranyvárosról. A hideg decemberi esték megérkezte után, amikor a korai sötétedés miatt már nem lehet kimenni a munka végeztével a kertbe gyümölcsöt szedni, végre volt egy kis szabadidőm (és persze megfelelő fantasys hangulatom), és nekiálltam elolvasni az Aranyváros kereséséről szóló történetet.

A könyv az Underground Kiadónál jelent meg 2018-ban. A hátoldalon található szöveg szerint a következő dolgokra számíthat az olvasó:

Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!

A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!

De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!

A történetben Maugis, a fiatal varázsló egy falusi fogadóban próbál útja során megpihenni, de balszerencséjére összetalálkozik néhány furcsa alakkal, akik egy legendákban szereplő helyet keresnek, és némi kocsmai verekedés után megpróbálják rábeszélni Maugist, hogy tartson velük. A varázsló nem nagyon lelkesedik az ötletért, de miután az istállóban éjszaka közös erővel eltesznek láb alól néhány gyilkos szándékkal érkező helyi rosszembert, jobbnak látják mielőbb távozni, és lóhalálában elindulnak északra, a talán nem is létező Mulmirian felé. Útjuk során különböző akadályokat küzdenek le: rémisztő vademberekkel találkoznak, átkelnek a jóindulatú favágó törpék faluján, és közben rettenetes szörnyekkel csatáznak.

Aztán egyszer csak megérkeznek egy különös kapuhoz… és itt hirtelen félbeszakad a történet. Remélem, hogy Stian Skald nem hagyja így félbe a művet, és hamarosan elolvashatjuk majd a folytatást is.

Azt mondhatom, hogy összességében tetszett a könyv. A történet nincs túlbonyolítva, és az író nem lepi meg az olvasót váratlan fordulatokkal. A szereplők viszonylag egyszerűek, nem túl mélyen kidolgozottak, de ettől függetlenül mégis kedvelhetők. Számomra élmény volt elolvasni a könyvet, ugyanis volt egyfajta magával ragadó hangulata. Hasonlóan éreztem az olvasás során, mint mondjuk amikor a Skyrimmel játszom, és bele tudom magam képzelni a játék világába. Ráadásul most egy nehéz munkahelyi időszakon vagyok túl, és a héten elkezdődött egy új rendszer bevezetése is, ami szokás szerint egyáltalán nem problémamentes, így eléggé fáradt és kimerült vagyok. Az esti olvasás során viszont végre ki tudtam egy kicsit kapcsolni szellemileg, és nem azon járt folyamatosan az eszem, hogy vajon miért szállt el már megint SQL-hibával a készletzárás, miközben ahhoz a programrészhez nem is nyúltunk hozzá…

Összegzésül: ajánlom Stian Skald könyvét a fantasyt kedvelő olvasóknak, és közben remélem, hogy lesz még folytatása, amelyben majd megtudhatjuk, hogy mi történt Maugissal és társaival, miután átlépték a mágikus kaput 🙂

Stian Skald írói oldala a Facebookon:

https://www.facebook.com/StianSkald/

A könyv oldala az Underground Kiadó honlapján:

https://undergroundbolt.hu/termek/az-elveszett-aranyvaros-keresese/

Posted in Fantasy | Tagged | Leave a comment

Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Tim Powers Ismeretlen vizeken című regényét szeretném a figyelmetekbe ajánlani, mely magyar nyelven a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg 2011-ben.

A történet főszereplője John Chandagnac, a bábjátékos, aki éppen Jamaicába tartott családi ügyeit rendezni, amikor kalózok fogságába esett. Ezáltal az Európából érkező fiatalember egy egészen különös világba csöppent, melyben még működött a mágia, furcsa szellemek befolyásolták az halandók sorsát, és az Örök Ifjúság Forrása is több volt egyszerű mítosznál. Egy olyan helyre, ahol a sötét varázslatok hatására kísértethajók bukkantak fel hullámsírjukból sok éve halott matrózaikkal együtt.

A regény cselekménye a 18. században játszódik, viszont a tényleges történelmi hátteret alaposan átszövik a misztikus szálak, ezáltal a legelképesztőbb rémtörténetek is képesek valósággá válni.

A történet szereplői jól kidolgozott, gondosan felépített karakterek, akik teljesen illeszkednek ehhez a furcsa környezethez, melyben próbálnak valahogy életben maradni és megvalósítani céljaikat. Feltűnik például a hírhedt Feketeszakáll, a gonosz kalózkapitány, aki hatalmas, sötét erőknek parancsol, Benjamin Hurwood, egy idős, félkarú professzor az Újvilág mágiáját használva próbálja feltámasztani a holtakat, a kalózok pedig igyekeznek minél nagyobb zsákmányra szert tenni, és minél több rumot elfogyasztani.

A világ még furcsábbnak tűnik attól, hogy az író egy óvilágból származó kívülálló, John Chandagnac szemszögéből mutatja be. Számára minden felfedezésre váró, ismeretlen veszélyeket rejtő újdonság, míg a kalózok szemében ő számít csodabogárnak. Mivel hosszú és különös nevével sem boldogultak, inkább átkeresztelték Sanda Jacknek. Marionett bábuival és főzési tudományával pedig képes volt lenyűgözni a vudu-mágiában járatos tengerjárókat.

Összességében én remekül szórakoztam a könyv olvasása közben, mely nagyon jó arányban elegyíti a klasszikus kalóztörténetek és a képzeletvilág csodás elemeit. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kedveli a hasonló történeteket.

Posted in Egyéb, Fantasy | Leave a comment

Aliens – Életre halál

Gyomortükrözés? Alien-rajongóknak ajánlott! – Homoergaster

A Szukits Kiadónál nemrég megjelent, az Életre halál címet viselő novellagyűjteményes kötettel bizonyos mértékig úgy vagyok, mint a gyomortükrözéssel – Alien-rajongóknak abszolút ajánlott darab, de szerencsére sokkal kellemesebb élményt jelent, mint az említett gasztroenterológiai vizsgálat.

Mit is találunk a könyvben?

Amikor a tengerészgyalogosok elindulnak, hogy szembenézzenek leghalálosabb ellenfeleikkel, a xenomorfokkal – vagyis amikor elkezdődik a menet, amelyet Hudson közlegény csak „poloskavadászatnak” nevezett – az összecsapás tétje mindig ugyanaz: élet vagy halál. A történetek az első négy Aliens film idejében játszódnak; szereplőik, a tengerészgyalogosok idegen világokra, elhagyatottan sodródó űrállomásokra, gyarmatbolygókra jutnak el, és persze az univerzum legveszélyesebb szörnyeinek fészkeibe. Garantált, hogy ezektől a sztoriktól megfagy az ember vére – mielőtt megalvadna.

A Jonathan Marberry szerkesztette kötetben tizenvalahány, más művek kapcsán már ismert író kelti életre az Aliens világát. A novellákban a Gyarmati Tengerészgyalogság katonáinak életébe nyerünk bepillantást, ami kb. 85%-ban várakozásból áll, de a maradék 15-ben bőven van rá esélyük, hogy valahol otthagyják a fogukat. Több novellában a klasszikus Alienekkel kell szembeszállniuk a jobb sorsa érdemes tengerészgyalogosoknak, de gyorsan kiderül az is, hogy az Univerzumban nem csak a xenomorfok jelentenek veszélyt az emberiségre, hanem számos más ellenséges idegen életformával is összefuthatnak a novellák hősei. Közben az emberiség is hozza a szokásos jó formáját, és ennek következtében gyakran nem idegenek, hanem űrkalózok vagy vallási fanatikus neovikingek keserítik meg a hadsereg életét, és persze a Weyland-Yutani társaság sem lett jobb az eltelt évek során: ha valamiből profitot remélnek, akkor nem sokat jelent számukra az emberélet.

Külön élmény volt az Aliensből ismert régi szereplőkkel találkozni: megismerhetjük a szintetikusok között kissé különcnek számító Bishop születését és előéletét, és azt is, hogy hogyan találkozott össze Apone őrmesterrel és Hudson közlegénnyel, egy másik írásban pedig Dietrich és Frost marad ott kis híján holtan egy isten háta mögötti kocsmában.

Azt is megtudhatjuk az egyik novellából, hogy hogyan tervezte meg egy veterán harcos a méltán híres és közkedvelt impulzusfegyvert, és hogy mit gondolnak róla használói, a Gyarmati Tengerészgyalogság emberei.

Ami a legérdekesebb volt számomra, és emellett érdekes írói megoldásnak találtam: Scott Sigler A veszedelmes préda című írásában egy Alien szemszögéből írja le az emberekkel való találkozás különös élményét. Kiderül, hogy nem csak az emberek félnek az idegenektől, hanem ők is tartanak a földiektől és veszedelmes fegyvereiktől.

Ez a rövid ismertetőt csak egy kis ízelítőnek szántam, hiszen a leírtaknál még jóval több található az Életre halálban. Ajánlom minden Alien-kedvelő olvasónak, szerintem nem fognak benne csalódni.

 

Posted in Horror, Sci-fi | Tagged , | Leave a comment

Alien Covenant filmkritika

Még valamikor májusban elmentünk Idával a szentesi moziba, hogy megnézzük az Alien-sorozat legújabb részét, az Alien Covenant című filmet. Az interneten már előre megvettem a jegyet, a büfében vettem egy palack cukros lityót, majd 20:30 körül beültünk a terembe és elkezdődött a vetítés.

A film nagyon szép képekkel, a sci-fi rajongó számára kellemesen indul: a Prometheus eseményei után tíz évvel egy hatalmas űrhajó telepesek százaival épp egy gyarmatosítandó bolygó felé tart. Az utazást egy nem várt űrbéli katasztrófa, egy csillagkitörés zavarja meg. Az űrhajó megsérül és javításra van szükség, ezért a legénységet az ébren lévő android, az előző rész Davidjére megszólalásig hasonlító Walter felébreszti. Néhányak nekiállnak a szerelésnek, és az EVA során az egyik űrhajós sisakrádiója egy zavaros üzenetet fog. A parancsnok ekkor úgy dönt, hogy – egy laza mozdulattal felrúgva az eredeti menetrendet és a valószínűleg részletesen kidolgozott gyarmatosítási tervet – megnézik, hogy honnan is jön az adás. A hajó számítógépe segítségével megtalálják az üzenet forrását, és egy kisebb csapat leszáll a bolygóra, hogy körülnézzen.

Mint ahogy az a fenti képen is látható, a legénység nem épp profi peremfelderítőkből áll: egy teljesen ismeretlen bolygón minden különösebb védelem nélkül, gyakorlatilag ingbe-gatyába’ állnak neki körülnézni. Ez nem bizonyul túl jó ötletnek, és szokás szerint (mint ahogy azt a film címéből is lehet azért sejteni) bekövetkezik a fertőzés, és jönnek a különféle alienek.

A filmben ezek után leginkább az akció dominál, van benne lövöldözés meg mindenféle ronda alien. A hangulat még úgy-ahogy elmegy, de közel sem hozza sem az Alien (vagy akár az Aliens) nyomasztó légkörét, sem a Prometheus (amit én egyébként a sorozat egyik legjobb részének tartok) elgondolkodtató világát. Én eredetileg arra számítottam, hogy a Prometheus folytatását fogom látni, és választ kapok majd az előző részben nyitva maradt kérdésekre. Ehelyett valami egyveleget láthat a néző, ami igazándiból se nem Alien, se nem Prometheus.

A tények, amikkel szembesülünk, ellentmondanak a legelső rész alapján valószínűsíthető kronológiának. A szereplők elég szürkék, az androidon kívül nem igazán nyújtanak emlékezetes alakítást (mondjuk az is igaz, hogy szegény űrhajósoknak nincs is rá túlzottan sok idejük). David és Walter, a robotok érdekes figurák, de a Prometheus alapján nem azt vártam tőlük, amit a végén tettek. A történet elég lapos, és gyakran túlzottan is kiszámítható, beleértve a befejezést is.

Összességében számomra elég nagy csalódás volt az Alien Covenant. Egy lövöldözős-űrhajós-szörnyes filmnek még elmegy, de régi Alien-rajongóként és a Prometheus után jóval többet vártam ennél. Sajnálom egyébként, mert a film eleje kiváló, profi munka volt, de második fele bizony keserű szájízt hagyott maga után.

 

Posted in Film | Tagged | Leave a comment

Megjelent az 1956 – Kezében szabadság!

Megjelent az 1956 – Kezében szabadság című kötet, amelyben a régi Lidércfényes író, Bukros Zsolt, alias Maggoth egyik írása is helyet kapott.

Forradalom idején senki sem maradhat közömbös. Akármelyik oldalon is álljon, az életét biztosan felforgatják az események.

1956-ban egy bátor nemzet kelt fel a külső és belső elnyomás ellen, és ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy sokan inkább a hatalomhoz maradtak hűségesek. Ebben a könyvben történelmi és fiktív kalandokba keverednek mindkét oldal szereplői. A szerzőknek az volt a szándékuk, hogy hiteles, de izgalmasan mesélhető kisprózákkal állítsanak emléket ennek a még nagyon is velünk élő történelemnek.

Az alkotók között sci-fi és kalandirodalmi író éppúgy van, mint történelmi regények és színpadi művek szerzője. Abban azonban közösek, hogy közérthetően, mégis irodalmi igényességgel ábrázolják a szabadságharc előzményeit, pillanatait és következményeit.

A szórakozás és az elgondolkodás garantált!

További infó a könyv Facebook-oldalán:

https://www.facebook.com/1956-Kez%C3%A9ben-szabads%C3%A1g-1245795172118865/?fref=ts

Posted in Hírek | Leave a comment

Megjelent a Forradalmak!

Tizenhat szerző, köztük a régi Lidércfényes szerző, Bukros Zsolt, alias Maggoth hívja különleges időutazásra az olvasót, hogy az elmúlt három évszázad halálra ítélt, vérbe fojtott magyar forradalmainak és szabadságharcainak pillanataiba nyújtson betekintést. Rákóczi, Kossuth, Nagy Imre; mind egy-egy eltaposott harcunk vezéralakjai ők, és valamilyen formában mind felbukkannak ebben a kötetben is – ám mellettük a Kisember, a Névtelen Katona, a rabláncát újból és újból lerázni igyekvő, sokadszor is talpára álló “egyszerű” magyar ember is ugyanolyan hőse ennek a válogatásnak, mint a történelemkönyvekből ismert nagy nemzeti alakok.

A szablyától az ágyútűzig, a puskaropogástól az orosz tankok dübörgéséig tart ez az időutazás, melyben elszánt huszárok rikoltása keveredik védtelen asszonyok halálsikolyával, de bármily sötét is az alagút, melyen a szerzők végigvezetik az olvasót, a végén mindenképpen ott pislákol a fény.

A Forradalmak méltó lezárása a Historium Kiadó ötkötetes antológiasorozatának.

További infók:

https://moly.hu/konyvek/biro-szabolcs-szerk-forradalmak

Posted in Hírek | Tagged | Leave a comment

Megjelent az Egyesült őrség!

Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Megérkezett az Egyesült Őrség az Új Őrség után következő, és Lukjanyenko által megálmodott Őrség-sorozat zárókötete.

Titokzatos vámpír szedi áldozatait a moszkvai utcákon. Az áldozatok neveinek kezdőbetűiből Anton Gorogyeckij egy üzenetet olvas ki, és Geszer parancsára nekiáll, hogy felgöngyölítse a szálakat. Vajon ki ez a titokzatos vámpír, és hogyan kell értelmezni az üzenetét? Gorogyeckij az archívumokban talált dokumentumok alapján próbál a nyomára bukkanni, ám ekkor lányát, az Abszolút varázslónőt támadás éri.

Felbukkan a Kétlényű, egy ősi istenség, és ezzel egyidejűleg ugyanaz a prófécia jut el mind az Éjszakai, mind a Nappali Őrséghez: „Nem hiába ömlött ki, nem feleslegesen égették el. Elérkezett az első határidő. Ketten testet öltenek és kitárják az ajtót. Három áldozat, negyedszerre. Öt nap marad a Másfélék számára. Hat napja marad az embereknek. Azoknak, akik útra kelnek, semmijük sem marad. A Hatodik Őrség halott. Az ötödik erő eltűnt. A negyediknek erre nem volt ideje. A harmadik erő nem hisz, a második erő fél, az első erő elfáradt.”

Vajon mi az a Hatodik Őrség? És hová tűnt? Gorogyeckijnek és társainak egyetlen reményük marad: egyesíteni a Fény és a Setét erőit, hogy megtalálják a rejtély megoldását.

A népszerű Őrség-sorozat újabb darabja a már jól ismert szereplőket vonultatja fel. A szerző a tőle megszokott lebilincselő kalandokon keresztül vezeti az olvasót, de eközben fel-felvillantja az emberi lét valamennyiünket izgató legalapvetőbb kérdéseit.

Az Egyesült őrség most akciós áron megrendelhető a Galaktikabolt.hu webáruházában.

 

Posted in Hírek | Tagged | Leave a comment

Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia

avagy Erdélyi Rémtörténetek

Az egyik internetes könyvesbolt kínálatát böngészve találtam rá Szabó Róbert Csaba erdélyi magyar szerző könyvére. A borítókép nyomban felkeltette az érdeklődésemet: vajon milyen rémtörténetben szerepelhet a szocialista román ipar méltán híres terméke, egy fekete Dacia?

Kolozsvár, Nagyszeben, Herkulesfürdő, a Duna-delta és az erdélyi havasok több titkot rejtenek, mint gondolnánk: különös gyilkosságok, visszajáró halottak és megmagyarázhatatlan jelenések történeteit. Olyan történeteket, melyeket még egymás között is csak suttogva mesélnek egymásnak a városok és falvak lakói, de még inkább ideges pisszegéssel hallgattatják el azt, aki felidézi őket. Hiszen ki akarná, hogy torkon ragadja a jeges rémület, ereiben megfagyjon a vér, és azt se tudja, hol a határ a valóság és a képzelet játékai közt?

A fiatal erdélyi szerző, Szabó Róbert Csaba negyedik novelláskötetében az angolszász gyökerű gótikus rémtörténet műfaját viszi el oda, ahol a Brit-szigetek után talán a legjobb helye van: Erdély és Románia ködborította, legendás vidékeire.

A kötetben tizenhat Erdélyben játszódó rémtörténet olvasható. A novellákban megjelenő félelem forrása vegyes: egyik esetben teljesen racionális magyarázatot ad a szerző a történtekre, a másik esetben viszont nyilvánvaló, hogy természetfeletti erők állnak a háttérben. A rég halott szekus visszajáró fekete Daciája az egyik véglet, a másik véglet pedig a Kolozsvárra rendszeresen visszajáró ördög, de a lovecrafti világot idéző első világháborús történetet is olvashatunk a könyvben.

Szabó Róbert Csaba könyve nem a megszokott horror stílust hozza. Az író egyedi hangon szólal meg, és kimondottan kellemes történeteket tár az olvasó elé. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az igényes természetfeletti irodalmat.

Posted in Horror | Leave a comment

Star Wars: Halálvilág

Én már a kezdetektől fogva nagy rajongója vagyok a Star Wars világának, és a zombitörténetek sem hagynak hidegen, így hát érdeklődéssel vettem kezembe Joe Schreiber könyvét, a Halálvilágot (eredetileg Red Harvest), amelyet a Szukits Könyvkiadó adott ki 2015-ben a Star Wars legendák sorozatban. A könyv egyébként a szerző zombi rohamosztagosokról szóló, Halálosztag című könyvének előzménye, és a hátsó borítón olvasható szöveg a következőket ígéri:

Azoktól az ifjú tanítványoktól eltérően, akiket azért küldtek kutatólaboratóriumok és mezőgazdasági világok segítségére, mert nem bizonyultak elég rátermettnek a Jedi Tanács próbáin, Hestizo Trace páratlan tehetséggel rendelkezik: az Erő segítségével képes kommunikálni a növényekkel.

Eddigi csöndes, zavartalan élete azonban egy pillanat alatt darabokra hullik, mikor Darth Scabrous egy csatlósa elragadja. A Sith Nagyúrnak ugyanis épp az ő szokatlan képességére van szüksége dédelgetett terve megvalósításához. A különleges fekete orchidea, amire eddig Hestizo vigyázott, az utolsó összetevője annak az ősi, sith formulának, amelynek titkait a Nagyúr felfedni vágyik.

Scabrous számításaiba azonban hiba csúszik, és félresikerült kísérlete melléktermékeként vérszomjas élőhalottként kelnek új életre a Sith harcosok. Egyedüli céljuk a pusztítás, és hogy urukat szolgálják, míg annak terve be nem teljesedik, és el nem nyeri azt, amire mindennél jobban vágyik. A halhatatlanságot…

Mint ahogy azt ezek alapján joggal várhatjuk, a történetben hamar elszabadul a pokol, és a jobb sorsra érdemes Jedi-kertészre vérszomjas zombi Sith-mesterek, zombi Sith-tanítványok és zombi tauntaunok rontanak rá, és persze sok-sok hörgésnek, bugyogásnak és értelem nélküli tántorgásnak lehetünk tanúi. Hullanak a fő- és mellékszereplők, mint a legyek; ettől függetlenül érdemes végigolvasni a könyvet, hogy megtudjuk, mi lesz a végén szegény Hestizo sorsa.

A történet, mint ahogy már említettem, a Halálosztag című könyv előzménye, amely a Galaktikus Birodalom idején játszódik, de azt nem lehet tudni, hogy mennyivel korábban történnek az itt leírtak. Az olvasás során végig azzal bajlódtam, hogy nem tudtam időben elhelyezni az eseményeket. Számomra furcsa volt, hogy miközben Yoda mester a köztársasági időkbe helyezett Baljós árnyakban is úgy beszélt a Sithekről, hogy mindig csak egy mester és egy tanítvány van, a Halálvilágon mégis egy teljes Sith-akadémia működik, ahol mesterek sokasága oktatja a leendő Sithek százait. Persze ha a zombitörténet szemszögéből nézzük, érthető, hogy elég furcsa lenne, ha csak két zombi mászkálna ide-oda, de számomra mégis különös volt ez a fajta háttér.

Összességében Joe Schreiber előző könyve jobban tetszett, a csillagromboló zárt környezete a zombivá változott birodalmi csapatokkal érdekesebb volt számomra. Ettől függetlenül a Halálvilág egy délutáni kikapcsolódásnak megteszi, igaz, semmiképp sem egy felejthetetlen élmény.

Posted in Horror, Sci-fi | Tagged , | Leave a comment