Star Wars: Halálcsillag

deathstarA „halálcsillagregény” híre alighanem régóta taszította már eltompult idegbajba a klasszikus epizódok rajongóit. Én speciel 2008 körül hallottam először róla, és a vad találgatások-pletykák a könyv tartalmával kapcsolatban felcsigáztak, bár az évek múlásával egy kissé megkopott ez a hiszti. Megvallom őszintén, már egy ideje nem követem a Star Wars univerzumot, leginkább a láthatóan végeérhetetlen klónháború okán. Beleuntam. A dagályos és szövevényes történetek már nem az én világon. Ha annak idején Lucas az első-negyediket így tálalja, le sem bojszintottam volna a Star Wars-t.

A kötet borítója művészinek érdekes, de pontosan ez is a baja! Hogy idézzek egy kedvenc rajzfilmemből: „Kicsi, kevés, nem elég” (Ludas Matyi). A szöveg nagyon jó, de a borító nem követi. Pedig lett volna rá mód, hogy igényesebb külcsínnel jelenjen meg. A neten is lehet látni egy nagyon komoly, 2008-as grafikát, melyet a történethez rajzoltak. Nem tudom, mi akadálya volt felhasználni ezt a szép képet. Mindegy, ez van! A „halálcsillagregény” legelső pozitívuma, hogy a régről megszokott, biztonságos húsz évnyi távolságba helyezi vissza a Clone Wars-t. Némelyik szereplő emlékezik rá, és ennyi… hála istennek! Ez már önmagában is elégséges ahhoz, hogy a szöveg pozitív kritikát kapjon. Erre a 2007-es könyvre sokat vártam, de bár eme ajánló írásakor még olvasom, már bizonyos: megérte! A szerzők: Steve Perry (A birodalom árnyai), valamint Michael Reaves (Darth Maul – A vadászó árnyéka) a legjobb Star Wars regényírók közé tartoznak. A frissen megjelent kötetük lapjain egy izgalmasan újszerű negyedik epizód hangulatot kapunk.

Mindjárt az első fejezetben egy TIE-vadász alakulat dicsőséges győzelméről olvashatunk: szökésben lévő bűnözők elloptak egy Lambda típusú hajót, ők meg felszólítás után – természetesen! – szétlövik, bár sajnálkoznak a szép hajón. De tudják, senki sem szökhet, főleg azért nem, mert a szupertitkos projektnek még egy darabig titkosnak is kell maradnia. Ezen a ponton úgy éreztem, ünnepelni kéne… Néhány csokoládéval ezt megoldottam, és olvastam tovább. Régi ismerősök tűnnek fel, Darth Vader, Tarkin nagymoff és szeretője, a vonalas-Birodalom hívő Daala admirális, a „bendő-ből”, egy fekete-lyuk halmazból. Őt Kevin J. Anderson regényeiből ismerhetjük. Ismét ott van a háttérben Motti, és vele a többi fafejű és fantáziátlan technokrata. Elbűvölő, ahogy az ismerős hatalomról szőtt ábrándokról olvashatunk, Tarkin és Vader egymást mérik fel, hasznos eszközt látva a másikban. Ez nagyon newhope feeling! Tarkin azt találgatja, ki a fene ez a Vader, a császár első számú ölebe, és mi tudjuk, hogy jó nyomon jár. A Sith meg azon kesereg a Devastator csillagromboló meditációs fülkéjében (mely ha jól emlékszem, a rettegett „Acélszárny” alakulat vezérhajója), hogy milyen ócska, elavult már a létfenntartó gúnyája, de nem tudja modernizálni, mert egy pillanatra se veheti le! Az épülő harcállomáson szemléző Vaderről egy gyakorlott orvos szemre megállapítja, hogy tele van bionikus művégtaggal. A párbeszédek is kellemesek, egyszerre idézik a múltat (ep-4) és aktuálisan maiak. Ez a fordítás érdeme.

A szereplők anekdotáznak is, az egyik ilyen történet hőse maga Vader, aki ismét az ismeretlen rémalak, akitől mindenki fél, és akit senki se ért. A börtönvilág körül, ahol az építkezés folyik, csillagrombolók őrködnek, rajtuk TIE-vadászokkal. Az egyik egység vezetője egy riadó alkalmával megkérdezi a parancsnokát a rendszerbe érkezett hajóról, melynek kíséretet kell adniuk. Azt kérdezi, hogy valami szivárványosan fénylő admirálist kapnak-e. A parancsnok erre azt feleli, hogy aki azon a hajón vezényel, meglehetősen egyhangúan öltözik, mindig feketében jár. Erre a pilóta kitalálja, hogy akkor az Darth Vader! Mire a parancsnok: ismeri? Nem, válaszol a pilóta, de láttam egyszer repülni. Ezután felidézi magában, amikor a pilótaképzőben egy gyakorlaton Vader leiskolázta az intézmény vezetőjét, akit mindenki a legjobb pilótának tartott a Birodalomban. És így tovább. Komolyan vágytam már egy ilyen élményre, és most végre megkaptam! A Halálcsillag természetesen megsemmisül. Ez a könyv a patinás negyedik epizód, beleolvasztva mai elbeszélő stílusba. Ez reményre ad okot, mivel ezt lehetne folytatni, egy halálcsillag kettővel. Természetesen „jedis” feelinggel, netán ezt is irodalmi stílusban… A Star Wars nem csupán azért esélyes visszatérni, mert a Walt Disney vérfrissítése még jó dolgokat szülhet. Az ilyen könyvek is megadják a reményt, újra itt a remény: „A New Hope”!

This entry was posted in Egyéb, Sci-fi and tagged , . Bookmark the permalink.

One Response to Star Wars: Halálcsillag

  1. Kapitany says:

    Vader létfenntartó rendszerével kapcsolatban nekem is volt egy agymenésem, Vader és a rendszergazda címmel:

    http://www.lidercfeny.hu/alkotas_megjelenitese.php?cikk_id=137

    🙂

Vélemény, hozzászólás?