A jövő halála, avagy rövid elmélkedés a science-fiction elmúlásáról

A XX. század immár múlt időben említhető irodalmi műfaja és stílusirányzata a science-fiction, azaz a tudományos fantasztikus írásmű elmúlott a századával együtt. Kuczka Péter azon törekvése, hogy a kultúrában mindig jelen lévő, szürrealista, álmodozó hajlam egyenes ágú és a jövőbe mutató örökösévé tegye, kudarcot vallott. Életműve látványosan összeomlott, ő maga pedig irányt vett a feledésbe. A tudományosan fantasztikus filozófiát kiütéssel legyőzte a tiszta fantasztikum, annektálva annak eszköztárát és bázisait. A csata rövid volt és véres. A “rendes” irodalmi babérokra áhítozó műfaj nem, hogy nem kapta meg azt, de a felemelkedésének dicső százada végén, villámgyorsan meg is bukott. A továbbiakban a sci-fi az újra és újra kiadott remekműveiben lesz jelen, ameddig a felnövekvő generációk még hajlandóak elolvasni. Nyelvezetét és eszköztárát a fantasy irodalom magába integrálta. A győzelmének egyik oka a számítógépes játékprogramok, melyek a fantasy alapokból építkezve ötvözik az akciót sci-fi, horror elemekkel. De ez csak az egyik ok.

A másik fontosabb, a két szemben álló világrend közül az egyik összeomlása. A Szovjetunió és az általa patronált szocialista tömb ideális táptalaja volt a materialista sci-finek, mely a tudományos eredmények jövőbe vetítésére és egy naiv marxista ábrándozásra épített. A nyugati sci-fi ezzel vette fel a versenyt, részben ezen a vonalon, részben új utakat keresve. A műfaj, noha másként indult, a század végére erőteljesen filozofálni kezdett, a második felében a két világ: a keleti és a nyugati összecsapásának szellemi színtere lett. A két oldal ideológiai háborúban állt, ugyanakkor párbeszédet folytatott a jövő és a jelen kérdéseiről, illetve alternatívákat adott egy-egy kérdésre pro és kontra. A “nyugati” és a “keleti” sci-fi vitája és együttes problémafelvetése egy sajátságos miliőt teremtett, melyben a különböző társadalmi berendezkedések akkor is szót értettek, amikor a hivatalos politika csődöt mondott. Éppen ez okból múlt el, emberi léptékkel is drámai gyorsasággal a műfaj, amikor eltűnt a közege.

Az üresen maradt “ökológiai fülkét” diadalmasan elfoglalta a fantasy. Egyes témái, mint a robotok, élnek a főáramlat kiszáradása után is, sőt a “kiberpunk” irányzatból kinőtt számítógépes elbeszélések, mobillal, internettel tekinthetők a sci-fi igazi örökösének. A műfaj az indulásakor a tudás és a technika bűvkörében leledzett. Hamar kiderült, hogy ez a mítosz hamis, állandóan foltozni kell. Történtek megújulási kísérletek, szinte folyamatosan, avantgárd, elméleti, intellektuális irányokban, de az olvasóközönség ezt elutasította. A sci-fi mesterei, akik klasszissá váltak, szinte mind a régi, hagyományos irányzatokat képviselik.

Ez a 40-es, 50-es években kristályosodott ki, ezt vitték tovább a 60-as, 70-es évek zűrjei közepette. A 80-as évtized egy külön tanulmány tárgya lehetne, elsősorban az űroperett koronázatlan királyának, a Star Warsnak a hatásai miatt. De mindenképpen megemlítendő, hogy a szocializmus válságtüneteit a műfaj is lereagálta, ebben az időben több lett a fantasztikum, a filozófia. A science-fiction megszűnt sci-finek lenni, fantasy lett belőle. Ezzel visszatért oda, ahonnan indult, a kísértethistóriákhoz, amelyet Kuczka úgy szeretett volna meghaladni.

Maga a tudomány is ludas egy kissé ebben a bukásban. Az utóbbi években annyi tudományos dogma rendült meg, hogy az már forradalomnak számít. Az egész materialista világlátás egy repedezett kolosszus, mely összeomlani készül. Mára kiderült, hogy a “tudomány” ugyanúgy hittétel, vallás, mint azok, melyek ezt nem is titkolják. Ezért nem is kötelező minden állítását elhinni. A sci-finek, mármint a színtisztának, ez a kegyelemdöfés. Úgy gondolom, illő megsiratnunk a sci-fit, de eltemetni felesleges. Nincs is mit. A tudósan fantasztikus műfajt legfeljebb elfeledik. Nekünk, akik még a számítógépkor előtt, vagy annak hőskorában voltunk ifjúk, jelent valamit, a mobil és empé4 korszak fiataljainak egyre kevesebbet. Ez így van jól. Az előző generációk álmai nem uralhatják a következőkét. Semmi sem tart örökké. Hála Istennek!

This entry was posted in Sci-fi. Bookmark the permalink.

4 Responses to A jövő halála, avagy rövid elmélkedés a science-fiction elmúlásáról

  1. Lehel says:

    A sci-fi nem hal meg, legfeljebb hibernál:) Az újdonság varázsa kissé megkopott, és a jelen korban vezető szerepét is elvesztette, azonban egy sci-fi nélküli világ csak egy sci-fiben létezhet egy nem valós környezetben:P

  2. Kapitany says:

    Még az a szerencse, hogy bármikor levehetjük a polcról a klasszikusokat, Asimovot, Lemet és a többi nagy öreget 🙂

  3. SFinsider says:

    Kedves cikkíró!

    Az írás szinte minden mondata pontatlanság, sajnos úgy nem igaz, ahogy van. Nagyon hosszan lehetne fejtegetni, hogy miért, elég az elejét ideidézni:

    “A XX. század immár múlt időben említhető irodalmi műfaja és stílusirányzata a science-fiction, azaz a tudományos fantasztikus írásmű elmúlott a századával együtt.”

    Ki mondta, hogy elmúlt? Miért pont most? Honnan veszi a cikkíró? Mert ugye kijelentésként írja ezt a mondatot, nem látom a “szerintem” szót.

    “Kuczka Péter azon törekvése, hogy a kultúrában mindig jelen lévő, szürrealista, álmodozó hajlam egyenes ágú és a jövőbe mutató örökösévé tegye, kudarcot vallott. ”

    Mi az a jövőbe mutató örökös? Mit jelent jövőbe mutatni? Miért is vallott kudarcot?

    “Életműve látványosan összeomlott, ő maga pedig irányt vett a feledésbe. ”

    Ha az életműve a Galaktika, akkor azért nem igaz, ha a hazai SF-könyvkiadás, akkor meg azért nem igaz ez a mondat. Ja, és nem merült feledésbe – az olvasók és a körön kívüliek is jól emlékeznek rá.

    “A tudományosan fantasztikus filozófiát kiütéssel legyőzte a tiszta fantasztikum, annektálva annak eszköztárát és bázisait.”

    Mi az, hogy legyőzte? Ezek küzdtek egymással? Annektálva annak eszköztárát? A racionális világnézetet annektálta a fantasy? Ezt komolyan gondolja a cikkíró?

    Kortárs sci-fi olvasóként csak egy megjegyzés: soha nem volt jobb állapotban a sci-fi irodalom, mint most – egyre több szerző, könyv, tehetség bukkan fel. Irodalmilag összehasonlíthatatlanul erősebb a felhozatal, mint mondjuk a hatvanas években. Több a folyóirat, példányszámuk is növekszik. Ja, megjegyzésem az angolszász helyzetre vonatkozik természetesen.
    Amúgy sok sikert az oldalhoz!

    • Cyrus Livingstone says:

      Homoergaster cikke valóban több ponton is vitatható. Én azt nem értem, a cikk szerzőjének voltaképpen mi a problémája Kuczka Péterrel? Kuczka Péter nélkül vajon született volna olyan színvonalas folyóirat, mint a Galaktika (ahol számtalan időtálló sci-fi novella jelent meg), és lett volna olyan pezsgő sci-fi élet a nyolcvanas években?
      (A Galaktika fantasy és vámpíros különszámáról nem is beszélve.)
      A sci-fi egyáltalán nem halott, elég csak a Misterious Universe írókörének műveit megemlíteni (pl. “A Katedrális őrzői c. antológia), ahol a krimi, a dráma, a társadalmi szatíra és a történelmi fikció keveredik a sci-fivel).

Vélemény, hozzászólás?