Hogyan lehet beszélgetni egy csillaggal? Hogyan lehet megérteni egy, a miénktől teljesen eltérő fogalomrendszerben gondolkodó entitást? Miként lehet rávenni arra, hogy szellemével teljesen ellentétes dolgokat tegyen meg úgy, hogy annak ne is legyen tudatában? S miként lehet ráébreszteni arra, hogy amit tenni akar, milliárdnyi értelmes életbe kerül? Ilyen, s ehhez hasonló súlyos kérdéseket feszeget Frank Herbert a Csillagkorbács című könyvében.
Herbert nem kertel. Rögtön a könyv elején ránk zúdítja univerzumának lényeit, aktuális problémáit. A Cordiality nevű bolygón találnak egy kalebán labdát. Ez leginkább amiatt érdekes, mert kalebánok tömegei tűntek el, s minden egyes eltűnés után értelmes lények százezrei haltak, vagy őrültek meg. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kalebánok „üzemeltetik” a Cs’szem-dimenzióajtókat, amelyen keresztül értelmes lények milliói közlekednek nap mint nap.
Alichnio Furuneo, a Cordiality planetáris ügynöke egy taprízión keresztül veszi fel a kapcsolatot az éppen negyvenötödik feleségétől elváló Jorj X. McKie különleges szabotőrrel, hogy vizsgálja meg a talált kalebán labdát. A történet onnantól kezd bonyolódni, hogy McKie bejut a labdába…
Mint Herbert könyvei általában, ez sem egy könnyű esti olvasmány. Egyrészt igen nehéz letenni, olvastatja magát, másrészt a mondanivalót sem egyszerű megemészteni, vagy egyáltalán fölfogni. Ugyan véleményem szerint nem olyan kifinomult, mint akár A Dosadi kísérlet, vagy a Dűne sorozat, ám valójában nem marad el egyik mögött sem. Igazából azt mondanám, hogy más egy kicsit a hangulata, mint a többinek, főleg a Dűnéhez képest, de ez egyáltalán nem baj.
Már itt is előkerülnek az egyéni problémák mellett a társadalmi, politikai berendezkedések gondjai is, mi több, ezek lazább vagy szorosabb összefüggései is.
„Elszigetelt párosként felfogva a Kormányzás és az Igazság kölcsönösen kizárják és akadályozzák egymást. Éppen ezért minden társadalomnak szüksége van egy harmadik hatalomra is, hogy működjön mind a kormányzás, mind az igazságszolgáltatás. Ezért nevezik néha a Szabotázsirodát „harmadik hatalmi ág”-nak.” – Részlet egy alsó tagozatos tankönyvből.”
Persze felmerül a kérdés, hogy mi is az a Szabotázsiroda, s mi okból jött létre? A választ a könyv fülszövegében találjuk meg:
„…a galaxis – zsarnoki demokrácia alatt szenvedő – lakói arra kényszerülnek, hogy felállítsák a SzabotázsIrodát (SzabIrt), amely fékezi a kormányzati gépezetet, és ahol lehet, gátolja annak szertelen tobzódását. A SzabIr ügynökeinek jogukban áll szabotálni és zaklatni a kormányzat, illetve a közigazgatás hivatalnokait, valamint a gazdasági élet főszereplőit. Magánszemélyeket azonban tilos háborgatniuk.”
Az 1969-ben írt, s először 1970-ben megjelent történet vérbeli science-fiction, s – mint Herberttel kapcsolatban szinte mindig – felmerül a kérdés, hogy ő volt ilyen előrelátó, avagy a világ ennyire kiszámítható. Valahol sajnálom, hogy művei közül egyedül a Dűnét vitték eddig filmre – többször is –, hiszen a Csillagkorbács és A Dosadi kísérlet is megérne két egész estés mozit, főleg a mai filmes technikák világában, akár 3D-ben is.
Amíg azonban eszébe nem jut valami hálivúdi progyuszőrnek vászonra vinni, addig minden olvasni szerető, gondolkodó embernek szívből ajánlom a Csillagkorbácsot (is) Frank Herbert művei közül.
Kiadó: Szukits Könyvkiadó, Szeged
Kiadás éve: 2009
Ára: 2690 Ft