Fellenbeck Roland első novelláskötetét szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amely nemrég jelent meg az Underground kiadónál.
A szerző 2007-ben tűnt fel a Lidércfény mocsarában, amikor beküldte a II. pályázatunkra Reggel című novelláját. A későbbiekben Desdichado álnéven pedig további négy írást osztott meg velünk, melyek helyet kaptak ebben a novelláskötetben is.
A könyv összesen 11 hátborzongató horror novellát tartalmaz, melyeknek szereplői egyszerű hétköznapi emberek, akiknek valamilyen rejtélyes okból mégis szembe kell nézniük a legsötétebb félelmeikkel. A történetek pedig azt sugallják, hogy ezek a szörnyűségek akár velünk is megeshetnek, hiszen ki tudja, a hajnali busz valóban megérkezik-e a városba, ahová jegyet váltottunk, nem rejtőzik-e valami borzalom egy kedves nő mosolya mögött, és a holtak vajon hajlandóak-e békében nyugodni ott, ahol gondosan elástuk őket.
Mindaz, ami fontos az életünkben, bizonytalan és múlandó. Bármelyik percben darabjaira hullhat körülöttünk a jól megszokott valóság, és akkor egyedül fogunk állni a sötétben…
Érdekes volt számomra, hogy a misztikus iszonyat mellett komoly hangsúlyt kaptak a novellákban a hétköznapi problémák is, melyek igencsak megkeserítik a 21. századi emberek életét. Földöntúli rémségek nélkül is képesek vagyunk pokolként megélni a valóságot, hiszen a tartós munkanélküliség, egy válságba jutott házasság, a frusztráció, a magány és az elidegenedés legalább annyi szenvedést okoz, mint elszabadult fantáziánk rettegett démonai.
Engem leginkább a történetek hangulata fogott meg. Annak ellenére, hogy nem nélkülözik a horror műfaj klasszikus, jól bevált elemeit, mindegyikben van valami, ami megragad az ember emlékezetében. Nem olyan írások, amiket azonnal elfelejtünk, miután becsukjuk a könyvet.
Összességében ezek a novellák az elgondolkodtató, mélységesen emberi kérdések felvetése mellett igen kellemes kikapcsolódást is nyújtottak számomra, így mindenkinek jó szívvel ajánlom őket, aki a szereti a félelmetes és különös hangulatú történeteket.