John Shirley – Acéltojás

AcéltojásJohn Shirley műve, az Acéltojás (Steel Egg) egyik kedvenc világomban, az Aliens-univerzumban játszódik. Kissé félve emeltem le a könyvet a Tesco polcáról, attól tartva, hogy egy újabb, gyengén vagy jobb esetben közepesen sikerült műhöz lesz szerencsém. Ehhez képest pozitív élményben volt részem – bár a könyv irodalmilag és hangulatilag nem éri el Alan Dean Foster alkotásainak színvonalát, mégis a jobb Alien-történetek közé tartozik.

A mű, kissé szokatlan módon egy “A szerző megjegyzése” címet viselő fejezettel kezdődik. Shirley érdekes kérdést vet fel előszavában:

“Az első Alien-film alapján határozottan megjelenik a gyanú, hogy a Társaság már tudott az idegenekről, és eleve azért terelte el a csillaghajót, hogy többet megtudjon ezekről a lényekről, amelyek talán felhasználhatóak az óriáscég gonosz céljaira. Az a benyomásunk támad, hogy a Társaság vezetői már tudnak valamit a földön kívüli faj pusztító természetéről, és a katonai alkalmazás területein gondolkodnak. Amennyire én tudom, amennyire emlékszem rá, mindez sohasem nyert magyarázatot (feltéve, hogy az Aliens-képregényekben vagy a többi kapcsolódó regényben nem látott még napvilágot).”

A szerző nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy egyfajta előtörténetet kreáljon Ripley későbbi viszontagságaihoz, és hogy a fent említett kérdést megválaszolja. Az események a közeli jövőben, 2058-ban egy kétpólusú, hidegháborús világban játszódnak. Az egyik oldalon áll az Egyesült Nemzetek Bolygóközi Társasága, a másik oldalon pedig a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttműködése, a kommunista KÁNE, és ők nem igazán szeretik egymást. A későbbiekben fontos szerepet játszó Társaság már létezik, de még inkább a színfalak mögött próbál nyomást gyakorolni a világ rendjére. Az emberiség már kijutott a távolabbi világűrbe, és egy új technológia felhasználásával be tudja járni a Naprendszert.

Az ENBT hajója, a Hornblower épp a Szaturnusz közelében tartózkodik, amikor rátalál egy nagy, tojás alakú űrhajóra. Persze mi a célszerű viselkedés ebben az esetben – egy felkészületlen, fegyvertelen csapattal fel kell deríteni az ismeretlen járművet. A fedélzetre érkező emberek békés idegen lények civilizációjának nyomaira lelnek, és ezer éves, mumifikálódott tetemekre, melyeken különös sérülések láthatók. Aliens-történetről lévén szó, úgy gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy a sérüléseket a hajóra került Idegenek okozták… Kane másodtiszt előfutáraként a legénység egyik tagja rábukkan az idegen tojásokra, és így hamarosan létrejön az első és nem éppen békés találkozás az emberek és az Idegenek között. A csapat három tagja megfertőződik, a parancsnok pedig – a karanténszabályokat megszegve – visszaviszi őket a Hornblowerre. Ugye nem kell mondanom, hogy milyen eredménnyel?

Hogy a dolgok ne legyenek ilyen egyszerűek, hamarosan megjelennek a színen a kínaiak, akik rá szeretnék tenni kezüket az óriási technológiai előrelépést ígérő leletre. Újabb konfliktushelyzet alakul ki, mely során az Aliens-történetek hagyományait követve bőségesen hullanak a szerencsétlen mellékszereplők. Azért maradnak a könyv végére túlélők is, akik némi információval szolgálnak az ENBT szakértőinek az Idegenekről. Persze minden adatot titkosítanak, a szerencsés túlélők pedig elmennek a naplementébe. Már csak néhány évtized van hátra a Nostromo balvégzetű útjáig…

Összességében véve jót szórakoztam a könyvön, érdekes kiegészítést nyújtott a már ismert Alien-történetekhez. Értékelem a szerző derűlátását, mellyel 2058-ra már marsi kolóniákat és a Naprendszert bejáró űrhajókat vizionál. De szép is lenne…. Érdemesnek tartom arra a művet, hogy a többi Alien-rajongónak is ajánljam elolvasásra, de azért vegyük figyelembe a szerző figyelmeztetését, mellyel előszavát zárja:

“Még egy dolog: ez a könyv nem gyerekeknek való. A felelősség a szülőké. Megtörtént a figyelmeztetés. Ideje elkezdeni. Csak mert hallok valamit a szellőzőaknából.”

This entry was posted in Horror, Sci-fi and tagged , , . Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?