Jimmy Cartwright írása
1890 augusztus 20-án született Providence, Rhode Islanden, amerikai és angol szülőktől. Szinte egész életében itt élt – kivéve néhány rövidebb időszakot: 1892-93-ban szülei Massachusettsben akartak letelepedni, illetve 1924-26-ban, mikor megnősült, és Brooklynban élt – betegen és félig rokkantan. Emiatt tanulmányait helyi iskolákban és magánúton végezhette, egyetemre nem járhatott.
Mint önéletrajzából kiderül, korán érdekelni kezdték a rejtélyes dolgok. 1899 márciusától kezdte publikálni családjának egy példányban A Tudományos Közlöny című heti magazint, melyet kézzel írt. 1903 augusztusában alapította meg a Rhode Island-i Asztronómiai Hírmondót, mely 1905 január 1-ig hetente jelent meg, majd 1908-ig, a lap megszűnéséig havonta. Ez a kiadvány már 15 és 25 közötti példányszámban jelent meg, és hektográfon sokszorosították. 1914-ben megjelent egy szatirikus verse a Kincsesház című folyóirat Hajónapló c. rovatában. Ezt Edward F. Daas is olvasta, aki elküldött egy példányt az Amatőr újságírók Egyesületének, ahová Lovecraft áprilisban be is lépett, majd júliusban megjelent egy írása Az új Tag-ban, melynek címe Az amatőr újságíró feladata volt. William J. Dowdell nyugdíjazása miatt 1922 novemberétől az egyesület elnöki posztját töltötte be. 1921-ben és 1930-ban részt vett a Nemzeti Amatőr Találkozón Bostonban. 1914 szeptemberében elnöke lett a Kritikai Bizottságnak, majd 1915-16-ban első alelnök, 1917-18-ban elnök, 1917-ben, 1920-22-ben és 1924-25-ben pedig hivatalos szerkesztő lett. 1915 áprilisa és 1925 júliusa között eleinte negyedévente, majd később rendszertelenül jelentette meg a Konzervatív című kiadványát.
Legtöbb írása a Weird Tales (Természetfeletti Történetek) című kiadványban látott napvilágot. Életében azonban nem volt különösebb sikere rajongói szűk körén kívül, a nagyközönség csak halála után kezdett érdeklődni művei iránt. Legkedvesebb szerzői Edgar Allan Poe (1809-1849), Arthur Machen, Lord Dunsany, Walter de la Mare és Algernon Blackwood.
Életműve azon amerikai stílushoz sorolható, melyet Poe és Ambrose Bierce (1842-1917) neve fémjelez. Poe művészete oly nagy hatást gyakorolt rá, hogy alakja néhány novellájában fel is bukkan. Lovecraft művészete valójában nem kategorizálható be, hiszen műveiben keveredik a horror, a sci-fi és a fantasy. A legtöbben – ennek ellenére – azonban mégis rémtörténet-íróként tartják számon, holott vannak kimagaslóan jó, „tiszta” stílusban íródott művei is, mint például az Eryx falai közt, mely egy nagyszerűen megírt sci-fi. Novellái kivétel nélkül igen ötletgazdagok és rendkívül igényesen vannak megírva. Irodalmi munkáját az álom-életre, idegen árnyékokra és a kozmikus „kívülállókra” fókuszálta, mindemellett élénken érdeklődött a tudományok és a szkeptikus racionalizmus iránt.
Írásaiban, történeteiben két helyszín játszott nagy szerepet. Az egyik szülővárosa, Providence, a másik egy kitalált hely, melyet Arkham-nak nevezett el. Mint minden írónak, neki is megvoltak a kedvenc fogásai. Ilyen volt pélául a rejtélyes, különös ház, sokszor elhagyatott helyen, melyről az emberek csak borzongva beszélnek (Ilyen novella például A különös, magas ház a ködben.) Írásaiban leginkább az első személyű elbeszélést alkalmazza, mellyel növeli azok hitelességét és valószerűségét.
Lovecraft kialakított egy félelmetes és sajátos legendakört, amelyen sok elbeszélés alapszik. Ezekben a novellákban feltűnnek a Régiek, akik nagyon régen, az ősidőkben érkeztek a Földre, valahonnan az űr egy távoli pontjáról. Hosszú ideig uralkodtak ezen a bolygón az ember előtt, most pedig hegyek mélyén, a tengerek felszíne alatt mély álomba merülve pihennek és várják, hogy elérkezzen újra az ő idejük. De amíg az iszonyatos lények álmodnak, híveik tovább tevékenykednek. Emberek maroknyi csoportjai folytatják borzalmas kultuszaikat. E novellákban legtöbbet szereplő nevek: „A Régi Nagyok – a tébolyult Azathoth isten, a mélységes zűrzavar megfoghatatlan rontása…, Yog-Sothoth, az egy-a-mindenségben és mindenség-az-egyben…, Nyarlathotep, az ősök hírvivője, a Nagy Cthulhu, aki a tenger mélyén R´lyeh rejtett városában vár a felemelkedésre, … Hastur, a Csillagközi Tér Ura, vagy Shub-Niggurath az erdők fekete kecskéje… az ősistenek követői is különféle neveken nevezték magukat… a Himalája és más ázsiai hegyvidékek Szörnyű Havasi Emberei, vagy a Mélységlakók, akik… a Nagy Cthulhut szolgálták, noha uruk Dagon volt, a Shantakok, a CsoCsok és sok más nép, melyek azokról a helyekről származtak…, mint a Hiádok távoli csillaga, az Ismeretlen Kadath, Leng Fennsíkja vagy R´lyeh elsüllyedt városa.” A legendákat alátámasztják sokszor emlegetett források is. Olyanok, mint Abdul Alhazred Necronomiconja, Ludvig Prinn De Vermis Mysteriis című könyve, vagy a Ghoulok kultusza. Az említett művek tiltott szövegként szerepelnek, mert visszataszító, sötét igéket tartalmaznak azokból az időkből, melyek az emberiség ősi korszakába vesznek, híradások egy mocskos és kaotikus, rég elfeledett világból.
Ezek a nevek és a velük lazábban vagy szorosabban kapcsolódó történetek alkotják a Cthulhu-mítoszt, amely talán a legmélyebb benyomást tette Lovecraft olvasóira és melynek alapján szerepjáték is készült.
Lovecraft a későbbi dark-fantasy írók példaképe, de olyan írók is merítenek írásaiból, mint Fritz Leiber, vagy Robert E. Howard, Conan megálmodója (pl. Az Undor Templomában feltűnő Shoggoth-ok Lovecraft által kitalált szörnyek). A Cthulhu-mítosz szó egyébiránt nem Lovecraft találmánya, egyetlen novellájában vagy levelében sem szerepel. A szót August Derleth használta először, aki az Arkham House megalapítója, mely Lovecraft életében ki nem adott művek publikációjával foglalkozik. Számos mű jelent meg Lovecraft halála óta, melynek a Cthulhu-mítosz az alapja: olyan írók folytatták a mítoszt, mint Ramsey Campbel, Brian Lumley vagy a már említett August Derleth.
A mítosz történetei sosem zárulnak megnyugtató megoldással, a szereplők eltűnnek vagy meghalnak, az esetleg életben maradottak sem túl szerencsések: megőrülnek vagy életük hátralévő részében hallgatnak mindarról, amit az ősi iszonyatról megtudtak. A félelem árnya pedig ott lebeg az olvasó felett, hiszen bármikor eljöhet A NAGY CTHULHU IDEJE.
Önéletrajzában eképpen vall magáról:
Életem csöndes és eseménytelen, klasszikus és antik érdeklődéssel. A gyarmati újangliai atmoszférát különösen kedvelem. … Szemléletmódomat és írói technikámat tekintve konzervatív vagyok, de csak annyira, hogy meg tudjam jeleníteni a fantáziát a művészetben és a mechanisztikus materializmust a filozófiában.
Howard Philips Lovecraft szegényen és magányosan halt meg 1937-ben. Szülővárosában emlékművet állítottak neki születésének 100. évfordulójára a következő szöveggel:
Howard Philips Lovecraft
(1890-1937)
Amerikai író
Új dolgok számomra sohasem lehetnek vonzók,
Mivel a fényt először egy ódon városban láttam meg,
Ahol az ablakomból nézve összevissza házak vezettek
Egy különös kikötő gazdag látnivalóihoz.
Faragott kapualjakkal teli utcák, amelyeket eláraszt a napvilág,
Beragyogva az apró ablaküvegeket és padlásablakokat,
És a gerogia-i házak tornyai aranyozott szélkakasokkal –
Ezek a képek, melyek gyermekkori álmaimat formálták.
Születésének 100. évfordulója alkalmából 1990 augusztus 20-án
állíttatta
Providence városa
A Brown Egyetem
és
H.P.Lovecraft barátai
S befejezésül engedtessék meg nekem, hogy egy novellájából vett idézettel – melynek címe: A különös, magas ház a ködben – zárjam eme kis ismertetőt, melynek elkészítésében a Rúna magazin és a Bíborhold volt a segítségemre, valamint néhány könyv, melyből megismerhettem és megszerethettem művészetét.
Reggel a köd száll föl a tengerről a Kingsport menti sziklánál. Fehéren és lebegve száll a mélyből fivéreihez, a fellegekhez, harmatos legelőkről és a leviatán barlangjairól szóló álmokkal telten. És később, a csöndes nyári esők idején a fellegek széthintik ezeknek az álmoknak a darabkáit a költők meredek háztetőin, hogy az emberek ne éljenek az olyan ősi és különös titkok és csodák híre nélkül, amelyekről csupán a bolygók mesélnek egymásnak az éjszakában. Amikor a regék sűrűn szállnak, a tritonok barlangjaiban és hínárvárosokban a kagylók az Elsőszülöttektől tanult vad dallamokat zengik, akkor a nagy, csípős ködök összesereglenek az égen, regékkel telten, és a tengerre néző szemek a sziklákon csak titokzatos fehérséget látnak, mintha a szikla pereme a világ pereme volna, és a bóják ünnepi harangjai szabadon zúgnak a regék birodalmának éterében.
Joe Haldeman: Örök szabadság
