STALKER. A szó jelentése eredetileg nagyjából felfedező vagy vezető, de értelmezhetjük másképpen is: Scavengers, Trespassers, Adventurers, Loners, Killers, Explorers, Robbers. A Vlagyimir Vasziljev könyvében megjelenő világ őse Arkagyij és Borisz Sztrugackij 1972-ben megjelent nagyszerű regénye, a Stalker. A mű az idegenekkel való találkozás témáját dolgozza fel: a történetben a földönkívüliek látogatásának következtében bolygónk több pontján Zónának nevezett területek jöttek létre, melyekben furcsa tulajdonságokkal bíró tárgyak és életveszélyes anomáliák jelentek meg. Ezeket a helyeket a hadsereg védelmezi, és kutatóintézetek tudós munkatársai próbálják megérteni, de mellettük megjelennek a szürke zónában tevékenykedő szerencsevadászok, a stalkerek is, akik az itt található dolgok begyűjtésével és eladásával próbálnak némi privát haszonra szert tenni. Az anomáliáktól eltekintve a Zóna egy békés vidék, az ide merészkedő veterán felfedezők nem visznek magukkal fegyvert, ugyanis ezen a helyen egy Kalasnyikovnak semmi hasznát nem vennék. Nem kell élő ellenségekkel számolniuk, maga az idegen környezet az, amely könnyen elteheti láb alól az oda merészkedőt.
A Sztrugackij testvérek könyve a kétezres években megihlette az ukrán GSC Game World nevű játékfejlesztő céget. Ennek eredményeképpen 2007-ben elkészült a S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl című belső nézetű, a csernobili atomerőmű környezetében játszódó lövöldözős játék (később aztán folytatások is napvilágot láttak). Mivel egy FPS-ről van szó, sejthetjük, hogy a fejlesztők nem a Sztrugackij-regény világának pontos mását hozták létre, hanem egy olyan programmal van dolgunk, amelyben komoly szerepet kap a harc is.
A játék világára építve írta meg Vlagyimir Vasziljev a S.T.A.L.K.E.R. – Halálos zóna című regényét, és annak folytatását, a S.T.A.L.K.E.R. – A duplikátor gyermekei-t. A könyvek főszereplője Iván Szivercev, aki valaha egy laboratóriumban dolgozó biológus volt, de a körülmények furcsa alakulása során egyre többet tartózkodik kint a Zónában. Persze nem jókedvében teszi ezt, nála nagyobb erők hatására alakult így a sorsa: az egyik oldalon áll a főnöke, Taranyenko, a másik oldalon a helyi maffiózó, Pokatyilov, középen pedig Szivercev próbál lehetőség szerint minél tovább életben maradni. Egy egész békésen induló napon Iván feladatául kapja, hogy találjon meg a Zónában egy értékes tárgyat, a duplikátort. Némileg javítja a túlélési esélyeit, hogy nem egyedül kell nekiindulnia a veszélyekkel teli útnak: egy, még a stalkerek között is különlegesnek számító figura, Pszich kíséri el őt a Zónába. A két kötetben Szivercev és Pszich viszontagságait ismerhetjük meg, és rajtuk kívül találkozhatunk néhány egészen rokonszenves gengszterrel is.
A duplikátor gyermekei összességében egy nagyon jó könyv. Vasziljev már Szergej Lukjanyenko Őrség-világában alkotva is megmutatta, hogy jó író, és most sem kellett benne csalódnunk. A könyv elején pedig a könyv fordítójának, Sándor Gábornak a tollából származó, több, mint harminc oldalas összefoglaló található a játék világáról, amely ismerteti a megértéshez szükséges háttérinformációkat.
Ajánlott olvasmány!
Köszönjük a Galaktika Magazinnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a könyv egy példányát.