George R.R.Martin: Sárkányok tánca

avagy a fantasy műfajának Tolkien óta egyik legnagyobb teljesítménye

George Raymond Richard Martin könyvét, a Sárkányok táncát (vagy eredeti címén A Dance with Dragons-t) magyar fordításban az Alexandra Kiadó adta ki 2012-ben. A könyv a tűz és jég dala terjedelmes ciklusának immáron az ötödik kötete, amelyen Mr. Martin éveken keresztül dolgozott, alaposan megvárakoztatva a sorozat rajongóit.

Mire számíthatunk a legújabb részben?

Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?

A Sárkányok tánca nem egy kisregény. A puhafeldeles kiadásban a történet az 1089. oldalon ér véget, majd következik még néhány tucatnyi oldal, amely a szereplőket sorolja fel. Más írónak ekkora terjedelem három regényre is elegendő lenne, itt viszont a teljes történetfolyamnak csak egy kis részét olvashatjuk – néhány szereplő szemszögéből. És még nincs is vége!

G.R.R.Martin az első három kötetben oly módon elbonyolította a cselekményt, annyi szereplőt vont be a történetbe, hogy a negyedik részhez érve kénytelen volt két részre bontani a sorozatot. A Varjak lakomájában csak az egyik szálat fejtette ki, majd a végén megígérte, hogy a következő részben sort kerít a többi szereplőre is. Martin a Sárkányok táncában Tyrion, Daenerys, Havas Jon, Bran, Davos és társaik történetét írja meg. Bár az író nem bánik kesztyűs kézzel hőseivel – sokszor a kedvenc szereplőimet is elintézi egy-egy gyors mozdulattal –, mégis marad belőlük bőven a folytatásra is. A terjedelem ellenére a könyv továbbra is magával ragadó, nem egyszer csak az tudott a letételére kényszeríteni, hogy tudtam, hogy másnap reggel korán kell majd kelni 🙂

Ha már olvastátok a sorozat első négy kötetét, és elnyerte tetszéseteket Westeros világa, akkor az ötödik rész is kötelező darab. Ha esetleg még nem ismernétek GRRM munkásságát, de kedvelitek a jó fantasyt, akkor azt ajánlom, hogy kezdetnek olvassátok el a Trónok harcát, majd nézzétek meg a könyv alapján készült sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a többi részt is kezetekbe veszitek majd.

Köszönjük az Alexandra Kiadónak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a könyv egy példányát.

This entry was posted in Fantasy and tagged , , , . Bookmark the permalink.

3 Responses to George R.R.Martin: Sárkányok tánca

  1. Cyrus Livingstone says:

    Nagy izgalommal vártam az ötödik kötetet. Most, hogy végeztem vele, vegyes érzelmekkel gondolok rá. Martin bátyó csak részben teljesítette ígéretét, sok – a 3. és a 4. kötetben megkezdett történetszálat – a “levegőben lógva” hagyott. Valóban, gyakran egy kézlegyintéssel elintézte kedvenc hőseinket, máskor meg alaposan próbára teszi türelmünket, amikor (cilinderből előrángatott nyusziként) új szereplőket léptet be, ezáltal rétestésztaként nyújtva a cselekményt. Néha pedig az volt az érzésem, egyes karakterek elfutnak egymás mellett, mint a vonatsínek. Ez inkább ötlettelenséget sugall. Martin forgatókönyvírói múltja rányomja bélyegét munkájára, mivel a TV-sorozatok és a szappanoperák kedvelt fogásait követi: a legizgalmasabb jelenetnél rántja le a függönyt, így izgulhatunk a következő regényig. Azonban számomra ez olyan, mint amikor mézesmadzagot húznak el előttem, aztán ki tudja mi lesz a vége?
    Lesz-e vége egyáltalán?
    No, de lássuk a pozitívumokat! Westeros és a rabszolgatartó városállamok világa lenyűgöző, igényesen, aprólékosan kidolgozott. A karakterek életszagúak, a jellemfejlődésük is. A háború ábrázolása naturalisztikus, hiteles (mivel nem mindig a papírforma szerint alakulnak a küzdelmek). A regény egész végig komor, szorongással teli, az Olvasó minden ízében érzi a tél közeledtét. A bűnösök bűnhődése továbbra is frappánsan megoldott, mondhatni méltányos! Hozzáteszem, egyik főszereplő sem szent, Martin ezzel is felrúgta a klasszikus fantasy hagyományait.
    Az Olvasóknak jó szórakozást és türelmet kívánok hozzá, várom a 6. részt!:)

  2. Kapitany says:

    Azt az egyet nem bírom Martinban, hogy sorra kicsinálja a kedvenc szereplőimet 🙂

  3. Cyrus Livingstone says:

    Aztán a következő kötetből kiderül, hogy mégsem csinálta ki… legalább is nem teljesen.;)
    A másik problémám, hogy profi gyilkológépek garmadáját teremti meg, akik viszont nem találkoznak egymással.:( Pedig szívesen végignéztem volna egy hiriget Sandor Clegane és Erős Belwas között. 😉 Sebaj, majd a számítógépes játékban!:)
    Abban azért reménykedem, hogy a Lannisterek lovagjai és a Makulátlanok előbb-utóbb találkoznak. Vagy a vasemberek a dothrakiakkal.

Vélemény, hozzászólás?