Szergej Lukjanyenko Éjszakai őrség című könyvét szeretném figyelmetekbe ajánlani, mely a Galaktika kiadásában jelent meg 2007-ben, miután világszerte sikert aratott a mozifilm, melynek alapjául szolgált.
A történet napjainkban játszódik Moszkvában. A Fény és a Setét örök harcát vívja. Alakváltók, vámpírok, mágusok és egyéb különleges képességekkel bíró lények élnek elvegyülve a hétköznapi emberek között. Ők a másfélék, akik képesek belépni a homályba, a valóság mélyebb rétegeibe és alkalmazni a mágiát. Mivel erőik képesek elpusztítani a világot, réges-régen megkötötték a Megállapodást, mely mindkét félnek biztosítja jogait és korlátok közé szorítja tevékenységüket. A Fény erői létrehozták az Éjszakai Őrséget, hogy felügyeljék a setéteket, míg a setétek a Nappali Őrség által ellenőrzik a fénypártiakat és a Megállapodás szövege szerint „az idő majd határoz felőlünk.”
Mindkét fél mágusai szinte bármire képesek, de minden jótett feljogosít egy setét lényt egy gazság elkövetésére az egyensúly nevében, és ez fordított helyzetben is igaz. Ettől függetlenül mindkét oldal szüntelenül törekszik kiterjeszteni hatalmát, miközben éberen figyeli ellenségei tevékenységét. Minden másféle szabadon választhat, melyik félhez csatlakozik. A setét az egyéni szabadságra helyezi a hangsúlyt, és ennek bármit alárendel. Nem tekinti bűnnek a gyilkolást sem. A fény viszont a közjó érdekében bárkit és bármit hajlandó feláldozni, és nem válogat az eszközökben. Hol húzódik a határ, ha van egyáltalán? Összességében elmondható, hogy egy igényesen kidolgozott fantasy világ tárul elénk, mely átszövi a hétköznapi valóságot.
Ebben a környezetben él Anton Gorogyeckij, az Éjszakai Őrség közepes tehetségű mágusa, aki programozóként dolgozott, mielőtt fény derült különleges képességeire. Néhány fejezet kivételével ő meséli el a történetet egyes szám első személyben, így mindent az ő szemszögéből kísérhetünk figyelemmel. Éjszakánként egy vámpírra vadászik, aki szerelmével engedély nélkül öldököl Moszkvában. Ez az első „bevetése”, hiszen az Éjszakai Őrségnek eddig sokkal nagyobb szüksége volt egy jó programozóra, mint egy gyenge mágusra. Teljesen kiégett figura, de még van humora. Jóban van a szomszédaival, bár nagyon megviselte, mikor rádöbbent, hogy az egész család vámpírokból áll. Setétek, de betartják a törvényeket, és békés életet élnek. Jó kérdés, barátnak vagy ellenségnek tekintse őket.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a metróban felfedez egy kárhozat örvényt, amit csakis egy hatalmas erejű átok hozhatott létre. Így az Éjszakai Őrségnek már két komoly problémával kell megküzdenie, de ezek valahogyan mégis összefüggenek, és egy átfogóbb terv részét képezik. Mindkét oldal igyekszik hasznot húzni az eseményekből. Sohasem lehet tudni, ki irányítja a dolgokat valójában és az egyes szereplőket tudtukon kívül éppen ki használja fel céljai érdekében.
Nagyon jó a könyv hangulata, nem lehet letenni. Antonon kívül még számos érdekes karakter szerepel a történetben. Például az Éjszakai Őrség főnöke, Borisz Ignatyjevics, aki a 14. században költözött Európába, kedveli a keleti ruhákat és a legfurfangosabb cselszövő, bár ezt remekül leplezi. Vele maximum a Nappali Őrség feje, Zavulon érhet fel. Szemjon, a nagy erejű fénypárti mágus szereti a vodkát, életveszélyesen vezet, és szinte mindenben legalább 70 éves tapasztalata van. Egy 13 éves máguslány, aki félálomban is képes gyógyítani a másnaposságot. Olga, Anton közvetlen munkatársa, akit büntetésből zártak egy bagoly testébe és az elmúlt 80 évet egy vitrinben töltötte. Egyáltalán nem beszélhetünk sematikus, kidolgozatlan karakterekről, ami véleményem szerint alapvető pozitívuma a regénynek.
A könyv alapján készült film alaposan átalakította a történetet, bár nem a felismerhetetlenségig. A regény hangulatát viszont tökéletesen sikerült visszaadnia. Látszik, hogy nem amerikai feldolgozás, ami egyértelműen pozitív tényezőnek tekinthető. Nincs tele klisékkel, nem erőltettek bele egy hangsúlyos szerelmi szálat, sem pedig valami divatos és rendkívül magasztos mondanivalót. Ezért a filmet is bátran merem a figyelmetekbe ajánlani. Kár, hogy csak a könyv egy részét dolgozza fel.
A könyv utószava megemlíti, hogy orosz nyelven már megjelentek a regény folytatásai. Remélem, hamarosan olvashatóak lesznek magyarul is.