Philip K. Dick: Az Alfa hold klánjai

Philip K. Dick Az Alfa hold klánjai című regényét szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

Philip K. Dick számos kiváló sci-fi történet írója, melyek közül néhányból filmváltozatot is készítettek több-kevesebb sikerrel. Példaként említhetjük a Szárnyas fejvadász és a Különvélemény című hollywoodi produkciókat, bár az utóbbinál alaposan felpörgették az eseményeket és a megszokott sablonok sem maradhattak el. Ettől függetlenül az író címben említett regénye nem fog csalódást okozni az igényes sci-fi kedvelőinek.

A történet részben az Alfa rendszer egyik holdján játszódik, melyen eredetileg csak egy hatalmas elmegyógyintézet működött, de a háború miatt a bolygó elszigetelődött a Terrától. A kezeltek és utódaik városokat hoztak létre, melyek mindegyikében egy-egy bizonyos elmebajban szenvedők élnek. Külön városa van például a mániákusoknak, a paranoiásoknak, a skizofréneknek, a depressziósoknak és a hebefréneknek. Az egyes csoportok együttműködnek egymással, sőt létrehozták a tanácsot is, a bolygó legfelsőbb hatalmi szervét, melybe minden klán elküldi saját követét. Társadalmuk teljesen működőképes, bár mindenki tisztában van vele, hogy körülötte mindenki őrült, beleértve a bolygó legfelső vezetőit is.

A történet másik szála a Földön bontakozik ki, a “normális” emberek világában. A főszereplő, Chuck Rittersdorf CIA ügynökként dolgozik, és éppen válik a feleségétől, aki mellesleg elismert házassági tanácsadó és az Alfa holdjára készül kivizsgálni az ottani állapotokat. Chuck Rittersdorf élete teljesen megváltozik, amikor otthonról egy lepusztult lakásba költözik, és az események lázálomszerűen kezdik követni egymást.

Jelleme gyakran felbukkan Philip K. Dick más műveiben is. Érzi, hogy valami nincs rendben vele és a körülötte lévő világgal, de nincs hozzá ereje, hogy változtasson a helyzeten. A fontos döntéseket mások hozzák meg helyette, de a következményeket neki kell viselnie. Gyakorlatilag csak sodorják az események, és képtelen érdemben befolyásolni őket. Csődtömegnek érzi magát, de ennek ellenére talán még mindig ő a legnormálisabb a környezetében.

Egy idő után már semmi sem tűnik meglepőnek. A regény világának szerves részei a nem földi létformák is, így nem kell csodálkozni, ha egy kedves telepata nyálkagomba csusszan be az ajtó alatt, hogy kölcsönkérjen egy doboz joghurtot. Ráadásul e bizonyos nyálkagomba, Futó Kagyló úr több pozitív emberi tulajdonsággal rendelkezik, mint a könyvben szereplő emberek többsége. Szükség esetén pedig lehet számítani más szomszédokra is, például az olvadt fém létformára és a bóbitás pszímadárra.

Néhány ember is rendelkezik különleges képességekkel. Vissza tudják forgatni az időt, érzékelik mások gondolatait és belelátnak a jövőbe. Valójában elég nehéz eldönteni, mi történik meg valójában, és mi az, ami csak az egyes szereplők képzeletének szüleménye. A hallucináció teljesen valóságosnak tűnik, és a valóság alig látszik többnek egy értelmetlen lázálomnál.

Maguk a szereplők is elég bizonytalanul mozognak ebben az átláthatatlan és komor világban. Gyakran még a magabiztos és céltudatos figurák lába alól is kicsúszik a talaj. Összességében a könyv elég sötét képet fest az emberiségről, hiszen egy nyálkagombára jobban lehet számítani, mint az emberekre, és a köztudottan őrültekből álló társadalom is ugyanolyan jól működik, mint a földi, és tagjai még toleránsabbak egymással szemben, mint a “normálisak”. Ettől függetlenül, bármennyire furcsa, a történet nem nélkülözi az optimizmust.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Számos gondolatébresztő elem szerepel benne, és nemcsak a túlhangsúlyozott akció uralja a történetet. Lényegesen többet nyújt szimpla délutáni kikapcsolódásnál.

This entry was posted in Sci-fi and tagged , . Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?