Alien Covenant filmkritika

Még valamikor májusban elmentünk Idával a szentesi moziba, hogy megnézzük az Alien-sorozat legújabb részét, az Alien Covenant című filmet. Az interneten már előre megvettem a jegyet, a büfében vettem egy palack cukros lityót, majd 20:30 körül beültünk a terembe és elkezdődött a vetítés.

A film nagyon szép képekkel, a sci-fi rajongó számára kellemesen indul: a Prometheus eseményei után tíz évvel egy hatalmas űrhajó telepesek százaival épp egy gyarmatosítandó bolygó felé tart. Az utazást egy nem várt űrbéli katasztrófa, egy csillagkitörés zavarja meg. Az űrhajó megsérül és javításra van szükség, ezért a legénységet az ébren lévő android, az előző rész Davidjére megszólalásig hasonlító Walter felébreszti. Néhányak nekiállnak a szerelésnek, és az EVA során az egyik űrhajós sisakrádiója egy zavaros üzenetet fog. A parancsnok ekkor úgy dönt, hogy – egy laza mozdulattal felrúgva az eredeti menetrendet és a valószínűleg részletesen kidolgozott gyarmatosítási tervet – megnézik, hogy honnan is jön az adás. A hajó számítógépe segítségével megtalálják az üzenet forrását, és egy kisebb csapat leszáll a bolygóra, hogy körülnézzen.

Mint ahogy az a fenti képen is látható, a legénység nem épp profi peremfelderítőkből áll: egy teljesen ismeretlen bolygón minden különösebb védelem nélkül, gyakorlatilag ingbe-gatyába’ állnak neki körülnézni. Ez nem bizonyul túl jó ötletnek, és szokás szerint (mint ahogy azt a film címéből is lehet azért sejteni) bekövetkezik a fertőzés, és jönnek a különféle alienek.

A filmben ezek után leginkább az akció dominál, van benne lövöldözés meg mindenféle ronda alien. A hangulat még úgy-ahogy elmegy, de közel sem hozza sem az Alien (vagy akár az Aliens) nyomasztó légkörét, sem a Prometheus (amit én egyébként a sorozat egyik legjobb részének tartok) elgondolkodtató világát. Én eredetileg arra számítottam, hogy a Prometheus folytatását fogom látni, és választ kapok majd az előző részben nyitva maradt kérdésekre. Ehelyett valami egyveleget láthat a néző, ami igazándiból se nem Alien, se nem Prometheus.

A tények, amikkel szembesülünk, ellentmondanak a legelső rész alapján valószínűsíthető kronológiának. A szereplők elég szürkék, az androidon kívül nem igazán nyújtanak emlékezetes alakítást (mondjuk az is igaz, hogy szegény űrhajósoknak nincs is rá túlzottan sok idejük). David és Walter, a robotok érdekes figurák, de a Prometheus alapján nem azt vártam tőlük, amit a végén tettek. A történet elég lapos, és gyakran túlzottan is kiszámítható, beleértve a befejezést is.

Összességében számomra elég nagy csalódás volt az Alien Covenant. Egy lövöldözős-űrhajós-szörnyes filmnek még elmegy, de régi Alien-rajongóként és a Prometheus után jóval többet vártam ennél. Sajnálom egyébként, mert a film eleje kiváló, profi munka volt, de második fele bizony keserű szájízt hagyott maga után.

 

This entry was posted in Film and tagged . Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?