Stanisław Lem Kiberiáda című művét szeretném a figyelmetekbe ajánlani. A könyv számos különálló történetből épül fel, melyek két nagyobb egységet alkotnak. Az első rész „Amit a robotok mesélnek” címet viseli. A régmúlt időket idézi fel, amikor még kóbor űrlovagok igyekeztek megszerezni a jégből készített világ kincseit, gonosz sárkányok fenyegették a bolygókat, mérnökök gyújtogatták a csillagokat, hogy elűzzék a sötétséget, a gépek óceánból kikelt építői kegyetlenül üldözték egykor fellázadt teremtményeiket az egész kozmoszon át, és bátor kibervitézek keltek útra, hogy segítsenek egy bajbajutott kiberkirálylánynak. Aki nem hiszi, járjon utána.
Lem ezeknél a történeteknél sokat merít a mítoszok, népmesék világából és feleleveníti hangulatukat. A Világ teremtésén nagy tudású mérnökök dolgoztak, akik a csillagok mellett létrehozták a különböző életformákat és a robotokat. Külön történet magyarázza meg, miért forog és tágul a világegyetem. Természetesen ennek is mérnökök a főszereplői. Az egyes mesék néha ellentmondanak egymásnak, mint szinte minden hajdani dolgokról szóló történet.
A kedvencem az első novella, mely részletesen beszámol róla, hogyan hozta létre egy mérnök Krióniát, a jégből faragott lények világát, melynek messze földön híres kincsei után kóbor űrlovagok sóvárogtak. Elsőként érkezett a Rézlovag, de megolvadt alatta a jég. A Vaslovag sem volt nála sikeresebb, mert megdermedt ereiben az olaj és végleg belepte a hó. Harmadikként a Kvarclovag próbált szerencsét. Ha nem gondolkodott, képes volt hideg maradni és betörve a fővárosba sorra legyőzte Kriónia bajnokait, de az áhított kincsek elolvadtak kezének érintésére. Végül Bárion, a kronidák bölcse szállt vele szembe. Furfangos trükkel gondolkodásra késztette a Kvarclovagot, így megolvadt alatta a jég és elnyelte az óceán. Így győzedelmeskedett az ész az erő felett.
A második rész Trurl és Klapanciusz, a két ragyogó mérnök utazásait és kalandjait beszéli el. Mindketten robotok, de oly mértékben fel vannak ruházva emberi tulajdonságokkal, hogy egy kiragadott novellából nem feltétlenül derül ki, hogy fémből vannak. Egyáltalán nem hasonlítanak Asimov három törvény által behatárolt robotjaihoz. Trurl kedveli a kincseket, és teljesen természetesnek veszi, ha végtelen hódolattal adóznak tudásának. Klapanciuszt pedig gyakran mardossa irigység barátja sikeres alkotásai láttán, melyekben megszállottan keresi a hibákat. Alapvetően viszont mindketten nagyon jóindulatúak és bajban sohasem hagynák el egymást, még akkor sem, ha egy nyolcemeletes, megsértődött gondolkodógép üldözi őket.
Miként a régi jó időben szokás volt, ők is útnak indultak, hogy tudásukkal segítsenek a távoli népeknek. Rettenetes fenevadat építettek Vérgőz királynak, hogy vadászhasson rá. Valószínűségfokozóval sárkányokat hoztak létre tudományos célból. (Azért sárkányokat, mert azok sokkal valószínűbbek, mint a tündérek és a koboldok.) Infantilia urának, Hihinek megalkották a tökéletes búvóhelyet, megoldást találtak Bezsongár királyfi szerelmi bánatára, és elkészítették a tökéletes tanácsost, aki segített Mandarion királynak megfosztani saját alkotóját is megérdemelt jutalmától. Természetesen valamennyi megátalkodott uralkodó megbűnhődött, aki megpróbált túljárni a mérnökök eszén és visszaélt jóindulatukkal.
Szerintem rendkívül élvezetes olvasmány. A novellák sok érdekes gondolatot felvetnek, például van-e esély a világot jobbá tenni, avagy képes-e szenvedni egy tökéletesen modellezett nép, és ha igen, felelős-e érte alkotója. Emellett az írónak rendkívül jó humora van, ami megadja az egész könyv alaphangulatát. A humor egyik forrása maga a nyelvhasználat. Nem lehetett könnyű lefordítani a szöveget, hiszen Trurl kertjében kiberkenye virít, az egyik hőst pedig hűséges Robodrija kíséri el útjára. Nagyon találóak a beszédes nevek is, például Infantilia, Hihi, Vérgőz, Halfonz, Taratroszi Kirúgtak király…stb.
Befejezésül pedig Elektrubadúr kiberotikus versét fogom idézni, mely öt sorban szól szerelemről, árulásról, halálról, a néger kérdésről, a nimfomániáról, a női lélek meghasonlásáról extrém konfliktus helyzetben, szerepel benne a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímel és minden szava K betűvel kezdődik:
„Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!”