Jeff Grubb regénye az oly népszerű Starcraft stratégiai játék első terran küldetéssorozatának történetét meséli el. Az eseményeket az UHH (Univerzum Hírhálózat) egyik riporterének, Michael Libertynek a szemszögéből követhetjük figyelemmel.
Liberty túl mélyre ásott a Tarsonison egy építkezési botrány kapcsán, és el kellett hagynia a bolygót, ha életben akart maradni. Főnöke rábeszélésére vállalta el a haditudósítói állást, és így került a Duke ezredes parancsnoksága alatt álló Norad II-re. A Konföderáció hadban állt a lázadókkal, de a Norad II-n alapvetően unalmas volt az élet, amíg fel nem tűnt egy idegen faj, ami néhány óra alatt felperzselte a Chau Marát, az egyik emberek által lakott peremvidéki bolygót.
Liberty idővel rádöbbent, hogy az emberiség nem is egy idegen fajjal áll szemben, hanem két ősi ellenség háborújába csöppent bele. A protossok nem sokat foglalkoztak az emberiséggel, csak a zergekkel fertőzött bolygók felszínét égették le egészen az olvadt magmáig. A Konföderáció viszont meg sem próbált segíteni a bajba jutott bolygók lakosságán.
A következő célponton, a Mar Sarán találkozott Liberty Kerriannel, a renegát lidércharcossal, Jim Raynor marshallal és Arctutus Mengskkel, a lázadók vezérével, akiket már a játékból is jól ismerhetünk. Ők négyen állnak az események középpontjában. Megpróbálták felvenni a harcot a bolygóról bolygóra költöző zergekkel és a nyomukban pusztító protossokkal, de a lázadók vezére mindvégig a Konföderációt tartotta legfőbb ellenségének. Az emberiség képtelen volt az összefogásra. Mengsk és a Konföderáció egyaránt a polgárháború megnyerését tartották a legfontosabbnak, és ennek érdekében próbálták felhasználni az idegen fajok jelenlétét. Lelkifurdalás nélkül könyvelte el veszteségként mindkét fél a felperzselt bolygók lakosságát.
Liberty végül úgy döntött, saját fegyverével fogja vívni ezt a háborút, és egy kiáltványt fogalmazott meg, amiben elmondott mindent, amit fontosnak tartott közölni az emberiség maradványaival mindarról, amit személyesen tapasztalt az események résztvevőjeként. Valójában már a regény elején a fáradt és megcsömörlött Liberty hologramjával találjuk szembe magunkat. Egy sötét helyiség közepén áll viharvert kabátjában, lábánál kupacba gyűlnek a cigarettacsikkek, és egyetlen célja elmondani a cenzúra és torzítás nélküli igazságot, hogy rámutasson az emberiség által elkövetett hibákra.
Minden fejezet két részből áll. Először a kiáltványból olvashatunk egy részletet, majd az adott szakaszhoz tartozó eseményeket ismerhetjük meg. Így folytatódik a regény egészen addig, amíg megmerevedik Liberty hologramja, és végre megismerhetjük hallgatóságát is.
Véleményem szerint ez a regény nem okoz csalódást a Starcraft kedvelőinek. Izgalmas, fordulatos és élvezetes olvasmány. Számomra nagyon furcsa volt a játék után olvasni ezt a könyvet. Elég nehéz volt nézőpontot váltani, és nem felülnézetből szemlélni a történet egyes szereplőit. Így az űrhajók valóban elérhetetlen magasságokban repültek és a zergek is óriási szörnyetegekké váltak.
A regény nagyon sok információt ad magáról a Starcraft világáról is. Jobban megismerhetjük a bolygókat, ahol harcok folytak. Belelátunk a Konföderáció bürokratikus rendszerébe, találkozhatunk neurálisan reszocializált tengerészgyalogosokkal, és közelebb kerülnek hozzánk a játékból ismert kulcsfigurák is. Ettől függetlenül bátran merem ajánlani a könyvet azok számára is, akik nem játszottak a Starcrafttel. Remélem, a játék második része sem fog csalódást okozni, és azzal kapcsolatban is fognak kiadni hasonló színvonalú regényeket.