A ma már klasszikus sci-fi irodalomnak számító, 1972-ben megjelent regény egy nagyszerű víziója az idegenekkel való „találkozásnak”. A Sztrugackij testvérek 1971-ben írt regényének háttere, hogy a Föld hat pontján úgynevezett „Zónák” keletkeztek, amelyekben különös tulajdonságokkal bíró tárgyak lelhetőek fel. Van itt „leydeni korong”, „kék panacea”, „gombostű”, „karkötő”, „fekete csepp”, „lidérckocsonya”, „tüsszentőgömb”, „szivacs”, „szénsavas anyag”, „izé”, „szúnyogpilis”, „tüzes pihe”, és még ezer másféle dolog. Természetesen ezeket a területeket és tárgyakat nem csak a kormányok és hatóságok igyekeznek a felügyeletük alatt tartani különböző intézetekkel karöltve, hanem a „stalkerek” is minél több hasznot akarnak ebből kihozni – a saját zsebükre.
A fő vonal Redrick Schuchart, a stalker életútját kíséri végig. Amikor lakóhelye, Marmont mellett is megjelent egy Zóna, az elsők között volt, aki oda bemerészkedett, így vált az egyik legtapasztaltabb és legkeresettebb stalkerré. A hatóságok azonban nemhogy nem nézik jó szemmel a stalkereket, egyenesen bűnözőkként kezelik azokat, így Redrick lakóhelye is többször lesz egy szűk cella. Ez azonban nem igazán zavarja, hiszen olyan tárgyakat is kihoz a Zónából, amelyeket mások megközelíteni sem mernek, s ezekért a tárgyakért jó néhány köteg pénzt zsebre vág.
A stalkerek élete azonban nem csak azért zűrös, mert a Zónába bemenni egyenlő az öngyilkossággal – sokan soha nem is tértek vissza onnan, jelezve a többiek számára a veszélyes helyeket -, hanem azért is, mert a társadalmi kirekesztés mellett a gyermekeik is szörnyszülöttek lesznek. Ezt pedig egyik tárgyért kapott pénz sem kárpótolhatja.
A regény sok helyen mélyed el filozófiai témákba a fővonal mentén. A szereplők gondolatain keresztül beleláthatunk abba, hogyan is változtatta meg a Zóna az emberi társadalmakat, s magukat az embereket. Mivel senki sem tudja, hogy miként keletkeztek a Zónák – csak feltevések vannak erre nézve -, jó néhány álláspontot megismerhetünk, egészen onnan kezdve, hogy a Látogatás (amely során a Zónák létrejöttek) egy invázió előkészülete, azon keresztül, hogy az maga az invázió, egészen addig, hogy ez csak egy idegen civilizáció teljesen hétköznapi piknike.
A történet lényege azonban mégsem az, hogy mi változott a világban a Látogatás óta. Nem is az, hogy miként keresik az új, megváltozott világban az emberek a boldogulást, a boldogságot, a szabadságot. Nem is arról szól, hogy az állam, a tudományos intézetek, az egyszerű emberek és a stalkerek között milyen konfliktusok alakultak ki. Nem is arról szól – szerény véleményem szerint -, amit a könyv védőborítójának ajánlójában írnak: „az örök emberi megrendülésről az univerzum felfoghatatlan titkaival szemben…”. Az elsőre egyáltalán nem nyilvánvaló mondanivaló sokkal inkább az, hogy vajon az ember tudatában van-e önnön vágyainak, és ha úgy gondolja, hogy igen, akkor vajon tényleg azok-e a legbelsőbb titkai. Az emberben lakozó univerzum kutatása ez a könyv.
A Zóna legtitokzatosabb tárgya a „Gömb”, az, amely fényt derít a hozzá érkező stalkerek legféltettebb vágyaira, s teljesíti is azokat. Már persze ha túljutnak a „húsdarálón”. A „Gömb”, amelyet elsőként Keselyű Barbridge látott a maga valóságában, s amelyhez sok küzdelem árán Redrick is eljut a regény végén. Az a Redrick, akinek a lánya, Majmocska már beszélni is képtelen, akinek az apja visszatért holtából a Zónából, akinek az élete merő veszély és keserűség, akinek néhány korty erős ital a legjobb barátja, aki mindvégig a maga ura akart lenni.
Vajon mi a legtitkosabb vágya egy ilyen embernek? Vajon mit kér a „Gömb”-től?
Az Európa kiadó 2005-ben megjelent könyvében nem csak a regény, de a filmadaptációhoz készült forgatókönyv is olvasható, amelyben a Kísérő, a Professzor és az Író vágnak neki a Zónának, hogy felkutassák a „Gömb”-öt egy térkép alapján. Hogy eljutnak-e odáig, s hogy mit tesznek, azt fedje jótékony homály. Akinek felkeltette az ismertető az érdeklődését eziránt a kiváló SF mű iránt, olvassa el a Stalker-t, s megtudhatja.
Kiadó: Európa Könyvkiadó, Budapest
Kiadás éve: 2005.
Ára: 1900 Ft
One Response to Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Stalker