Eric Muldoom és barátai: Hittel és vassal

A karácsonyi szünetben, az év végi őrültekháza után és még a kötelező készletleltár előtt, hosszú idő után először volt néhány napnyi szabadidőm, amelyet végre önfeledt fantasy olvasással tölthettem. Sok jó fantasy regény vár még rám a polcon, és most a választásom az Eric Muldoom (azaz Berke Szilárd) Ammerúnia nevű világában játszódó Hittel és vassal című kötetre esett.

A könyvről

A könyv már nem egy mai darab: 15 évvel ezelőtt, 2004-ben adta ki a Cherubion Kiadó. Az Ammerúnia nevet látva (a Sötételf – Vérkövekből kiindulva) én először elsősorban az elfekről szóló írásokra számítottam, de végül kiderült, hogy (bár az elfek sem maradtak ki a kötetből) az emberek állnak a középpontban:

Mit tehet egy elf varázslónő akkor, ha vak, és fellázadnak ellene az ember rabszolgák, akik a fajtája pusztulását akarják? Mire képes egy fiú, aki elveszíti a szüleit, és idővel boszorkányúrként akar leszámolni a gyilkossal, a véreskezű nomád hadúrral? Mit tehet az ember, ha a legjobb játékosnak számít skalkban, de olyan kihívóval kell kiállnia, aki ha győz, elragadja a vesztes lelkét? Egy öreg vár, amit ostromgyűrűbe zárnak. A védőknek egy órájuk van arra, hogy leleplezzék a közöttük lapuló árulót… Egy ördögfejedelem, és sarkában egy magányos démonvadász: vajon ki kerül ki győztesen a hajszából? Fekete ruhás kísértetalakok járják az erdőt. Amíg nyugtalanul bolyonganak, minden ember lélek nélkül születik a világra… Kihez fohászkodhat egy pap, ha a hívek megtagadják istenüket, és fel akarják ébreszteni új uraikat, a jég alatt alvó sárkányokat?

A kötet írói izgalmakban, kalandokban bővelkedő felfedezésre invitálják az Olvasót az Eric Muldoom által megálmodott fantáziavilágba. Ez a világ az elfeké: az emberek – a holdelfek rabigájából kitörve – csupán négyszáz éve hívták életre a Királyságot. Vajon hogyan képes elszámolni az emberi faj a múltjával? Milyen veszedelmeket rejt a függetlenség, az új világ? Mennyit ér, meddig elég az istenükbe vetett hit, és mikor jön el a vas ideje?

Összesen kilenc hosszabb-rövidebb novellát olvashatunk a kötetben, amelyek elsősorban az ammerúniai emberek viselt dolgairól szólnak. Ebben a világban az elfek nem a másutt megszokott kedves, természetkedvelő lények, hanem egy igen kellemetlen alakokból álló nép, akik a többi fajt elnyomás alatt tartják, láncnépekként kezelik őket. Ez persze – érthető okokból – nem tetszik az embereknek, és egy szép napon fellázadnak, majd számos elf agyoncsapása után Halcon Anvar vezetésével faképnél hagyják addigi uraikat, és saját hazát alapítanak. Egy ilyen, nem éppen emberbarát helyen kell boldogulniuk a történetek hőseinek, akik persze hozzák a tőlük megszokott formát, és így nem csak az elfeket utálják tiszta szívből, hanem hatalmi harcaik során egymásnak is ott tesznek keresztbe, ahol csak tudnak.

A borítóról

A könyv borítója a kedvenceim közé tartozik: még sok évvel ezelőtt, egy pesti Fantasztikus napon sikerült szert tenni egy példányára, maga az alkotó, Pozsgay Gyula adott belőle egy kinyomtatott verziót. Ez a kép azóta is ott van a szobám falára kitéve (egy X-aktás és egy másik ammerúniás kép társaságában):

A borító készítéséről itt lehet bővebben olvasni, illetve sokkal jobb minőségben megtekinteni az elkészült képet:

Így készült a Hittel és Vassal borítója

Összegzés

Összességében tetszettek a könyvben olvasható írások, kellemes kikapcsolódást jelentettek az ünnepek alatt. Ajánlom mindenkinek a kötetet, aki szereti a jó fantasyt, és érdeklődik az Ammerúnia műhely alkotói által létrehozott és megformált világ iránt.

This entry was posted in Egyéb and tagged , . Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?