Alan Dean Foster nevét meglátva az embernek többnyire az Alien-sorozat jut eszébe. Persze Foster nem csak a gonosz idegenek alakját formálta meg, hanem számos más témában is írt könyvet, elegendő, ha a Wikipédián megnézzük a magyar nyelven megjelent írásait, amely csak egy kis részét képezi teljes alkotói munkásságának. Az Idegeneken kívül én csak a Star Wars univerzumban játszódó történetet olvastam tőle – konkrétan a Jedi kristályt, így egy online antikvárium kínálatát böngészve nagy érdeklődéssel vettem észre a Kiberrítus, avagy a Cyber way című alkotását. Persze rögtön meg is rendeltem, és néhány nap elteltével kezembe vehettem a kissé már szakadozott kötetet.
Miről is szól a könyv? A könyv hátoldalán olvasható szöveg szerint:
Vernon Moody afféle modern zsaru, aki az idejétmúlt módszerek helyett jobban szereti modern eszközökkel: számítógépekkel, adatbázisokkal elkapni a gyilkosokat. Így azután egyáltalán nincs ínyére, hogy legújabb ügye egy ősi, misztikus navaho festmény körül bonyolódik. Azt pedig nem is sejti, hogy – a festmény hatására – megszokott világába földönkívüliek akarnak betörni. S a rutinnyomozásnak indult gyilkossági ügy hamarosan rémálommá válik…
A címben szereplő „kiber” szó alapján az olvasó először egyfajta kiberpunk írásra számít, egyfajta komor, de technológiailag fejlett világban zajló eseményekre. Ehelyett egy viszonylag kellemes, a közeli jövőben létező világot kapunk, melyben Vernon Moody nyomozó és társa, Paul Ooljee indián őrmester a Navaho Közbiztonsági Hivataltól egy furcsa gyilkosság tettesét keresi az egész regényen keresztül. A központban egy szokatlan navaho homokfestmény áll, melynek megszerzéséért a tettes még ölni is képes, és egy olyan varázslat elvégzésére alkalmas, amelyet még az ősi hagyományokat jól ismerő navaho indiánok sem tudnak elképzelni… A két nyomozó a tettes nyomába ered. Egy másolat alapján megpróbálják feltörni a homokfestmény kódját, ennek következtében aztán leég a kerületi rendőrőrs. Persze nem adják fel a harcot, és folytatják küzdelmüket a végső győzelemig…
Fosternek ismét sikerült egy olyan könyvet megalkotnia, melyet végig nagy izgalommal olvas az ember. A világ teljesen eltér a tőle megszokott és az – általam – eddig ismert Alien-stílustól, de ettől függetlenül nagyon jó olvasmány. Ügyesen keveri az ősi indián hagyományokat a modern világ vívmányaival. Teljesen természetes például, hogy az indián gyerekek megismerik a régi hagyományokat, miközben ők is, szüleik is modern számítógépeket használnak. Érdekesek a homokfestő művészek is: gépekkel dolgoznak, megrendelésre készítik a festményeket, miközben nem nagyon hisznek az ősi mágia erejében – de azért mindig hagynak egy kis hibát művükben, nehogy mégis valahogyan működésbe lépjen a varázslat…
Összességében a Kiberrítus nagyon kellemes olvasmányélményt jelentett számomra. A könyv magyar kiadása régi, 1997-es, de egy kis szerencsével még mindig be tudja szerezni az érdeklődő olvasó valamelyik antikváriumban.