Szeretném figyelmetekbe ajánlani Vachter Ákos Rémálompor, avagy a szükségszerűtlenség dalai és más különös versek című kötetét, amely 2013-ban jelent meg a Shirokuma Könyvkiadó gondozásában. Bár általában nem vagyok különösebben nagy versrajongó, mégis nagy élmény volt számomra Ákos különös – néha kissé rémisztő, máskor viszont tréfás – verseit olvasgatni, ugyanis ő pont azt a stílust képviseli, amely az én spéci ízlésemnek is megfelel. Egy verseskötetről szerintem mindennél többet elmond, ha néhány tipikus művet olvashatunk a számos alkotás közül. Következzenek hát a versek Lidércfény és a Fantasy Books ajánlásával: vigyázat, ez az írás sok helyen tartalmaz költői szabadságot, ami az olvasó nyugalmának megzavarására alkalmas lehet…
A Rém
Zúgva, susogva sodorta a szél,
jaj-szava szállt – tovavitte az éj.
Nem! Oda el, hova fut, sose jut,
sosem érheti el így az égi kaput,
mit a lélek elér, de nem ér el egér,
ki a fűzfa alatt lelapulva remél.
Rezzen az ág, és reng a levél,
erre közelg, aki lábtalan él.
Éji sötétben sompolyog ő:
eme rút fogu rém; lopakodva jövő.
Zúg a bozótban az északi szél,
reszket a rémtöl a gyönge egér.
Csak jutna e helyről bárhova el,
hol e rút sziszegés sosem érheti fel!
A holdköveken fut, e fára szalad
s hol szeme vak, tapogatva halad.
Egy mély, meredek nyílásra talál
és nem sejti, de szisszen már a halál,
s villám villan a fűzfa felett;
– soha Ő, kígyó nem lesz teveled…
Zúgva, susogva sodorta a szél,
jajszava szállt; tovavitte az éj…
Altató
Lehunyja nagy szemét a Hold,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alá mászik a holt,
egy zombi messze sírkertet gyaláz –
s a jó kisgyerek alszik, nem paráz.
Ede, az alien
Ripley hadnagy, Ripley hadnagy
lángszórót ide!
Siessen, már félig kibújt, nincsen semmi de!
Hozd a késed, már lekésted,
megszületett a kisdede,
ronda jószág, neve Ede!
E gyereket kedveled-e?
Honnan lehet ennyi gennye,
ronda rühes alienje,
fúj!
Nem normális abnormális
Csak tudnám
hogy kerül a kertembe egy bűzös láp,
és mért nyúl ki belőle az a ronda csáp
de folyton
kikúszik, és ellopja a paprikát
és azt képzeli, nem látom a rácson át
de téved!
Felszólítom: a szomszédra váltson át,
franc se rendelt ilyen retardált csodát!
Az biztos!
Idézet a könyv hátoldaláról:
…de a mágikus porból,
mit az ágy alatt őrzök,
a főztömbe elég egy kicsiny csipet,
hogy puhára párolják könnyen a gőzök
akár a legvénebb szikkadt szivet.
Ez a könyv jobbára szörnyekről, álmokról szól, és az elmúlt évek során, többnyire tizenöt és huszonöt éves korom között rám tört verseimből úgy válogattam össze, hogy az egyes darabok egy a Mélységes Éjszakába tett utazás különböző állomásairól küldött képeslapok legyenek. A magam részéről és csakis onnan, inkább egy gyógyíthatatlan betegséghez hasonlítanám az írást, főleg a versekét. Bizonyos időközönként jön, és nem áll meg az ajtóban és kopog, hogy megkérdezze, bejöhetek? Nem zavarok? Csak rád töri az ajtót, aztán felforgatja a szobát. Néha kifejezetten rosszkor jön és azt kívánod, bár sose jönne többé. De tudod, hogyha úgy lenne, nem tudnál élni.
Vachter Ákos 1985. okbóber 29-én született Veszprémben, teliholdkor. Szereti a túrórudit, a verseket, a robotokat, a mézes krémest, a fantasy irodalmat, a meséket, a nhazgulokat, a kendot, a lovakat, a madarakat, az éjszakát és a napsütést, a felhőkben rejtőző dinoszauruszokat, a különös embereket, a hulló csillagokat, a sárkányokat, a ritka teákat és az erős kávét, ismeretlen erdőket járni, a rendet, a mosolyt, a horrorfilmeket, ahol rendszerint a szörnyeknek szurkol, a szelektív szemétgyűjtést, a rendetlenséget, a japán kultúrát, és az ó-germán mitológiát, mindent, ami nagyon régi, és mindent ami nagyon új, a magas kilátókat, a sóskát, a lovagokat, a dallamos zenét, a tücsökciripelést, az őszibarackot, a folyókat és a tengereket, mindenféle játékokat, a titkokat, füvön mezítláb szaladni, a hősöket és a csokitortát, a mágikus dolgokat, az esőt, a körhintát…..és még sok, sok, sok miden mást. Nem szereti a legyeket, az idióta tv műsorokat, a tömeget és a sört. Ez az első verseskötete.
További infók, beszerzési lehetőségek:
https://www.facebook.com/Remalompor
http://vachter.wordpress.com/remalompor/