A Sár, vér, levendula című kötet a dunaszerdahelyi Historium Könyv- és Lapkiadó által 2011 júniusában meghirdetett hasonló című novellaíró pályázatra érkezett művekből összeállított válogatás. A pályázatra fiatal (15-35 éves) prózaírók műveit várták. Az írások a középkori ember életét tárgyalják, mégpedig az alábbi témakörökben:
– Sár (a középkori ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, vágyai, céljai)
– Vér (katonaélet, lovagság, csaták, középkori harcmodor)
– Levendula (érzelmes, drámai, romantikus történetek)
A versengés 2012 februárjában zárult le, s az eredmény:
Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból.
A kötet szerzői hivatalosan amatőrök, hiszen nem mutatkoztak még be önálló könyvvel, nem köszönnek ránk óriásplakátokról, és nem hangos tőlük a sajtó. Az olvasó azonban mégis meglepődhet, méghozzá okkal: azt a lendületet, frissességet, íráskészséget, tehetséget és kreativitást, mellyel a Sár, vér, levendula tucatnyi szerzője bír, sok nemzetközi hírű sikerszerző megirigyelhetné.
E rendhagyó, tematikus antológia segítségével különleges időutazást tehetünk a kilencedik és a tizenhetedik század között. Átélhetjük annak a harcosnak a vívódását, akinek a törzse megölte Gellért püspököt. Megismerhetjük az ingatag, részeges Vak Béla király feleségét, aki Aradon hatvannyolc magyar nemesnek nyújtja át a mérges kelyhet. Együtt kereshetjük a Szentföldről hazatérő, kiábrándult lovaggal János pap országát. A török által ostromolt nagyváradi végvárban megtudhatjuk, miféle titkos fegyvert agyalt ki és rejtett el költeményeiben Janus Pannonius. A crécyi csatában pedig, mely a Monty Python legelborultabb pillanatait idézi, úgy ronthatunk az ellenségre, hogy közben a hasunkat fogjuk a nevetéstől.
Nem kétséges, hogy a Historium Kiadó Fiatal magyar prózaírók sorozatának első kötetét jegyző írók neveivel találkozni fogunk még a jövőben.
Én már a megjelenés után néhány nappal beszereztem a könyvet, és történelemkedvelő, a középkor iránt is érdeklődő emberként különös érdeklődéssel olvastam végig. A művek helyszín és időpont szempontjából nem egységesek: vannak köztük magyar földön illetve távoli vidékeken játszódó történetek, és a novellák által érintett időszak is több száz évet ölel át. Úgy gondolom, hogy egy novellagyűjteményben elsősorban az irodalmi élményt keresi az olvasó, és kevésbé kéri számon az írókon a történelmi hűséget. Ettől függetlenül több mű mögött láthatóan komoly szakmai ismeretek állnak, mint például a Lidércfényen is publikáló Losonczy Attila, avagy Cyrus Livingstone Tavaszból a télbe című írása mögött, ahol a szerző (jó bölcsészhez méltó módon) még lábjegyzeteket és irodalomjegyzéket is közöl. Más írások – mint például Bukros Zsolt, azaz Maggoth A gyám című novellája – inkább a történetre és a nem várt csattanóra helyezik a hangsúlyt, és – a kiírás témájától függetlenül – akár fantasy antológiákban is megállnák a helyüket. Számomra az olvasmányélményen túl külön örömöt jelentett, hogy személyes ismerőseim is helyet kaptak a Sár, vér, levendulában.
A kötetet jó szívvel ajánlom olvasásra mindenkinek, akit érdekel az európai középkor világa, és szereti az érdekes történeteket. Remélem, hogy a kiadó nem áll meg egyetlen ilyen témájú műnél, és előbb-utóbb újabb Historium által kiadott, történelmi témájú válogatásokat vehetünk majd kezünkbe.