Stanislaw Lem: Visszatérés

Lemnek ez a könyve azért maradandó alkotás, mer bár sok mindenben – elsősorban technikai részletekben – túlhaladott, erőteljes jellem- és társadalomábrázolásával továbbra is olvasható. A mű a kommunizmus alternetív jövőképe, de egyben az író utópista világképének halódása, illetve annak egy állomása. A mű feltételezi, hogy megvalósul a kommunizmus – bár az eleve szimpatikus a sok szovjet utópia után -, hogy konkrétan nem említi, csak érzékelteti. Lem szakított a hagyományos szovjet lenini út jövőbe vetítésével. Az osztály nélküli társadalom megvalósulását nem a marxista materializmus az emberi lélekre gyakorolt üdvözítő hatásától reméli, hanem egy tudományos felfedezéshez köti, amely megszünteti az erőszakot. A jövő “kommunista” társadalma, egy langyos állóvíz, egy kémiai úton előállított paradicsomi állapot. Ebbe csöppen bele a főhős – a múltbéli vadember -, akinek a szemén keresztül látjuk ezt a különös, érthetetlen világot. Az emberek annyira megváltoztak, hogy még a szerelem és az udvarlás is valami egészen más lett. Mindezt Hal Bregg és mi is idegenkedve szemléljük. A hős futó ismeretséget köt egy lánnyal, akin, miután rájön, hogy Bregg képes ölni, görcsös félelemroham vesz erőt. Bregg, akiben pedig nincs semmi ártó szándék, vadembernek érzi magát, elmenekül. Ezután zavarodottan bolyong egy hatalmas parkban. Itt találkozik két oroszlánnal. Először azt hiszi, hogy hologramok, hiszen épp az imént derült ki, ugyanez egy, a parkban éneklő nőről, csakhogy az állatok valódiak. A félelem első hulláma után döbbenten simogatja a hozzá dörgölőző hím oroszlánt. Nincsenek immár ragadozó állatok sem. Paradicsomi állapot ez, mégsem kedveljük, épp úgy, mint Bregg. E nyugtalanítóan steril világban úgy érzi, hogy egyenesen a fáról szállt be az űrhajóba. Keserű párhuzam ez, hisz a messzi csillagok közt nem találtak az űrhajósok életet, amelyikőjüknek megadatott a visszatérés, azok viszont megkapták az idegen civilizációjukat. A szerző azonban kínál kiutat, hisz akad egy nő, aki ösztönösen meghódol Bregg őskori jellemének, megváltva őt. Valamint felvillantja, hogy a kemokommunizmus nem visszafordíthatatlan, s ez némiképp megnyugtató…