2008-ban az Európa Könyvkiadónál jelent meg Tolkien Húrin gyermekei című könyve, amit most szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.
A történet az Óidők legendáinak egyike, melynek eseményei oly régen történtek, hogy a tündék közül is csupán a legöregebbek élték meg őket személyesen. Akkoriban a tündék és az emberek Morgoth, a Fekete Ellenség ellen küzdöttek, aki testet öltött, és Angbandban, a Vaspokolban uralkodott rettenetes szolgákkal körülvéve, akik közül csupán egy volt Szauron. Ő volt az egyik legerősebb a Valák közül, akik az idők kezdetén érkeztek a Világba.
Az ő haragját vonta saját fejére Húrin, Dor-lómin ura, aki a tündék oldalán harcolt Morgoth ellen a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájában. A csata elvesztése után Húrin a gonosz fogságába került, de bátran szembe mert szállni Morgoth dühével, és kétségbe vonta hatalmának nagyságát. Ezért Morgoth elátkozta Húrin nemzetségét, és arra kényszerítette, hogy végignézze családjának pusztulását. Ez az átok kísérte végig sötét árnyként Túrinnak, Húrin fiának és leányának, Nienornak, az életét.
Túrin hiába volt kiváló és bátor harcos, hiába volt meg benne nemzetségének minden erénye, a sorsa elől nem menekülhetett el, és gyakran a gonosz ármánykodása a legjobb szándékú cselekedetet is képes volt felhasználni arra, hogy ellenségeit romlásba taszítsa.
Ebből a szempontból Túrin figurája nagyon hasonló a görög mítoszok tragikus hőseihez. Miközben mindent megtesz azért, hogy elkerülje a végzetét, valójában ez az igyekezet csak elősegíti sorsának beteljesülését. Minden adottság megvan benne ahhoz, hogy kiváló hadvezér és király legyen, de a rajta ülő átok a legváratlanabb pillanatban újra és újra bukásra ítéli, miközben magával ránt mindenkit, aki kedves számára. A történet az ő hőstetteit és megpróbáltatásait meséli el, melyek hátterében Tolkien mesterien tárja elénk Középfölde egyik legsötétebb korszakát.
Húrin másik gyermekének, Nienornak sem kevésbé vészterhes a sorsa, de – mint ahogy ezt Tolkien elbeszéléseiben már megszokhattuk – a női karakterek háttérbe szorulnak, és történetük „csupán” mellékszálként kapcsolódik az események fő vonalához.
Az elbeszélést lényegében Morgoth gonoszság uralja. Amikor testet öltött, sokat veszített hatalmából, de még így sincs senki Középföldén, aki legyőzhetné. Szolgáit, az orkokat, gyakran levágják a határaikat őrző tündék, de mindig újabb fosztogatók érkeznek helyettük, és a tündék „győzelmeikkel” csupán késleltethetik népük pusztulását. Legkiválóbb uralkodóik együttes hatalma sem elegendő Morgoth megfékezéséhez, aki nem csupán erejével jelent fenyegető veszélyt, hanem ármánykodásával és végtelen türelmével úgy szövi az események szálait, hogy ellenségeinek minden erőfeszítése végül saját kárukra válik.
Talán Húrin az egyetlen, aki keserű elszántsággal mer hinni abban, hogy egyszer a távoli jövőben győzni fog a Jó, de azzal is tisztában van, hogy ezt ő maga nem fogja megérni. Emiatt iszonyú reménytelenség hatja át az egész elbeszélést, ami ilyen mértékben igen ritkán fordul elő a különböző történetekben. Ebben a tekintetben hihetetlenül távol áll ettől a sötét korszaktól Bilbo Baggins kalandjainak világa, de még a Szaurontól rettegő Középfölde is.
Másrészt az elbeszélés során végig érződik, hogy mindezen események nagyon régen történtek, és talán nem is pontosan úgy, ahogyan le vannak írva. Gyakran a mesélő éveket ugrik előre a következő jelentősebb részhez, vagy eltávolodik a szereplőktől, és csak a cselekmény főbb vonalait vázolja fel. Máskor úgy beszél helyszínekről, mint amik a mai napig őrzik a nagy tettek emlékét, és a „gonosz szolgái azóta is messzire elkerülik”. Még a párbeszédeken is látszik, hogy inkább énekmondók alkotásai, és nem hiteles dialógusok. Legendás alakok szólalnak meg rendkívül tömören, és szavaikkal gyakran előre megjósolják saját végzetüket. A elbeszélés módjának ezen „furcsaságai” igen jellemzőek a régi idők regéire.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a 2008-as magyar nyelvű kiadás színvonalasságát is. Tolkien művét egy szép, keményfedeles kötetben vehetjük kezünkbe, Alan Lee csodálatos festményeivel és grafikáival illusztrálva. Rendelkezésünkre áll továbbá Középfölde térképe, különböző családfák és a történetben szereplő tulajdonnevek magyarázatokkal ellátott jegyzéke, amik segítenek eligazodni ebben a színes és szerteágazó múlttal rendelkező világban.
Összességében nagy élményt jelentett számomra elolvasni ezt a könyvet, mely sokat merít az hozzám egyébként is közel álló régi mítoszok és regék világából, másrészt számos érdekességgel gazdagítja Középfölde történetéről rendelkezésünkre álló ismereteket.