Az Izzó Króm című kötet 1997-ben jelent meg magyarul a Valhalla Páholy kiadásában: a könyv William Gibson és szerzőtársai írásait tartalmazza, szám szerint tizenegy hosszabb-rövidebb novellát. Az eredeti angol nyelvű mű, a Burning Chrome 1986-ban jelent meg. Lényeges az 1986-os dátum, hiszen akkor több olyan dolog, amely ma már természetes részét képezi életünknek, még csak gondolatban létezett, vagy csak nagyon szűk kör részére volt elérhető.
Gibson nevét látva az olvasónak jó eséllyel a cyberpunk stílus jut eszébe – nem is kell csalódnia, a történetek ugyanis mind a Gibson által elképzelt, sötét és nem is olyan távoli jövőben játszódnak. A cyberpunk világ nem az a jövő, amelyben egy épeszű ember szívesen töltené el életét. Az író felemás képet tár elénk – ebben a még csak papíron létező, de bizonyos elemiben nagyon is elképzelhető világban sok olyan vonást fedezhetünk fel, amely akár vonzó is lehetne, de az összkép mégis elviselhetetlen egy mai ember számára.
Mit is látnánk, ha hirtelen bekerülnénk Gibson és társai világába? A Földet óriási vállalatok, multik uralják, az államhatalom mindenütt erősen háttérbe szorult. Szerencsés ember az, aki dolgozója lehet egy ilyen vállalatnak – a többségnek már nincs mai értelemben vett „rendes” munkája. A vállalat vigyáz munkásaira, a fontosabb tudósok még ha akarnának sem tudnának egykönnyen megszabadulni cégüktől. A szerencsések elviselhető környezetben élnek, a többiek számára marad a mocsok. A szereplők többsége társadalmi státuszától függetlenül keményen drogozik – gyakorlatilag nem is tudnak kábítószerek vagy stimulánsok nélkül létezni.
A ma már mindenki által ismert és nap mint nap látogatott Internet egy továbbfejlesztett változata, a Mátrix hálózza be az egész világot, és már nem egy monitor előtt ülve, egeret és billentyűket használva léphetünk be a virtuális térbe, hanem közvetlen agyi csatlakozáson keresztül. A kibertérben persze nem csak békés felhasználók szörfölgetnek, hanem számítógépes cowboyok is, akik nem fizikai erejükkel, hanem eszükkel és tudásukkal érik el nemegyszer sötét céljaikat. A mai világhoz képest a Mesterséges Intelligenciák is jelentős fejlődésen mentek keresztül – hogy ez jó vagy sem, nehéz eldönteni.
Kérdéses, hogy az itt lefestett jövőnek van-e realitása? Megérhetjük-e mi vagy utódaink, hogy egy olyan életet kelljen élniük, ahol a tudomány és a kutatás a vállalatoknak köszönhetően szárnyal, de az egyén egyáltalán nem számít? Úgy gondolom, van rá esély, de bízom benne, hogy nem egy ilyen világ felé tartunk – bár lehet, hogy ez csak hiú remény.
A fent vázolt környezetben játszódó novellák közül kiemelném a Johnny Mnemonic avagy a Johhny, a kacattár című írást. Ez a történet azok számára is ismerős lehet, akik nem olvasták Gibson történeteit, hiszen a műből azonos címen film is készült – a szintén cyberpunk jegyeket felvonultató Mátrixból már ismerős – Keanu Reeves főszereplésével. Johnny egy adatfutár, aki pénzért vállalja, hogy a fejébe ültetett implantátumok segítségével adatokat csempész megbízói számára. Egyszer viszont olyan érzékeny adatok birtokába jut, amelyek miatt élete veszélybe kerül – miközben a technológia természete miatt még csak meg sem ismerheti a fejében tárolt információkat. Johhny persze szeretné elkerülni végzetét, és ezért meg is tesz mindent… A történet némileg szűkebb és rövidebb, mint az 1995-ös film, de ettől függetlenül élvezetes olvasmány. Külön érdekesség, hogy ebben a novellában jelenik meg Molly, egy sebészetileg átalakított harcos lány, aki Gibson későbbi történeteiben még fontos szerepet kap.
Ha valaki még nem olvasott cyberpunk történeteket, akkor az Izzó Króm nagyszerű bevezetést jelent a stílusba. Ha pedig megfogja a világ különös, hol vonzó, hol visszataszító hangulata, akkor bármikor tovább tud lépni Gibson további művei felé, ahol az Izzó Króm hőseinek további kalandjaival ismerkedhet meg.