Stanley Steel: Hová lett a nyolcadik utas

Midőn a könyvespolcomon böngészgettem azzal a szándékkal, hogy a zenerovattal való kínlódás (olyasmiről írni, amit hallgatni és látni kell), okozta heveny Alien-mérgezéses állapotomat valami antioxidánssal kilúgozzam, akadt a kezembe – minő meglepetés, az alienes könyveim között – eme kötet. Ezt a paródiakötetet anno még a Star Wars trilógiát kifigurázó sorozattal rendeltem meg. A kis kötet az Alien-sorozat első és legklasszisabb részének állít szellemes görbetükröt. A szerzők, mert a név egy testvérpárt takar, a legjobb tudomásom szerint csak ezt a részt tartották érdekesnek a figyelemre. A mű különlegessége az a fonák helyzet, hogy a történet főhőse, “Kriply”, az egyetlen férfi a hajón. A többiek, még “Ballaszt”, a kapitány is mind nők. Az eredeti sztoriból a szerzők nyilvánvaló kedvencei az arctámadó ugrása és a lény kikelése, mert a történet során sűrűn ezzel jönnek elő, feltételes módban. A sztorit képtelenség leírni, nem is lehet szándéka egy ilyen kis ajánlónak. A klasszikus könyv változatát követi, a film hatásaival. Az indításban az USS Rongycsomó ámítógépe feléled, és kirángatja a mélyálomból a legénységet, akik zombiként másznak elő a stílszerűen koporsó alakú fekhelyükből. Utolsónak a “teremtés koronája”, Kriply is. Hogy erre miért is kerül sor, arra a könyvecske talán nem véletlenül a NYOLCADIK fejezetben ad választ. Az ámítógépet valaki megfertőzte egy vírussal, aminek következtében, a “MUTTER”-nek nevezett gép azt hitte magáról, hogy ő Hófehérke és a “Rongycsomó” 7 utasa pedig a hét törpe, akikre mos, főz, vasal, takarít, stb… Amikor pedig a Nagy Szoft és Fegyvergyártó CÉG programját visszainstallálja, az ámítógép hálálkodik neki, hogy megmentette. Kriply az előírásos: “Tiszta erőmmel és eszemmel a repülő és kereskedő népet szolgálom!” rendszerhű rizsát hadarja el egy szervizaknában gubbasztva, mivel az alacsonyabb, “folyami kavics” fokozatból ő is szeretne a legmagasabb, “TOTÁL METÁL, MEDÁL” fokozatba jutni. A másik kedvenc részem, amikor a kiváló minőségű szikvízben pezsgő IDEGEN űrhajó belsejében békatalpakkal tempózva végzik a felderítést. A szódavíz évszázadok óta pezseg, jelezve egy idegen civilizáció csúcsteljesítményét. Idézném: “ha nem lenne benne egy kevés engedélyezett ételszínezék, állományjavító és halált okozó mennyiségű tartósítószer, akkor nyugodtan lehetne inni belőle.” Ismeretlen írásjeleket találnak, melyek kb. ezt jelentik: “Vigyázz a tojásokkal, mert megöl….”, vagy: “ÁÁÁ, segítség, ez mindjárt fölf…” és: “…ez leharapta a kezemet és a lábomat, de akkor mivel írjak, ha most a fejemet, ak….” De persze semmit sem értenek belőle. Attól viszont már halovány gyanú támad bennük, amikor egy megrágott páncélajtót találnak. Nem áll szándékomban elmesélni a könyvet, ez nem is lehet egy ajánló célkitűzése. De annyit még elárulok, hogy ebben a történetben mindenki, még Kriply is meghal, viszont mindenkit rekonstruálnak, a felrobbantott “Rongycsomó”-val együtt. Ugyanis ez az egész hajcihő egy szupercivilizáció tesztje az emberiséggel, a teszt negatív, bukta. Aki szereti a Nyolcadik utast , annak melegen ajánlom e kis könyvecskét. Olvasás közben traumatikus élményekben lesz része. Nem véletlen a hátsó borítón a figyelmeztetés: “Figyelem! Ez a könyv súlyosan károsítja az ön és ideggyógyásza egészségét! Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérjük kérdezze meg kuruzslója véleményét, vagy egye meg a betegtájékoztatót!”